A Szegedi Tudományegyetem táplálkozástudományi kutatói nemrég figyelemreméltó eredményeket tettek közzé a földimogyoró fogyasztása és az agyi teljesítmény kapcsolatáról. A mindennapjainkban gyakran mellőzött élelmiszer valójában szellemi frissességünk titkos szövetségese lehet. Ahogy Kovács Márta, a kutatás vezetője fogalmazott: „A földimogyoróban található rezveratrol és niacin együttes hatása különösen előnyös az időskori kognitív funkciók megőrzésében.”
A hosszútávú memória javulását figyelték meg azoknál, akik rendszeresen, napi 30-40 gramm földimogyorót fogyasztottak hat hónapon keresztül. A kontrollcsoporthoz képest 27%-kal jobb eredményeket értek el a memóriateszteken. Különösen érdekes, hogy a hatás a 65 év feletti korosztálynál volt a legkiemelkedőbb, ami új reményt adhat az időskori elmeélesség megőrzéséhez. A Nemzeti Agykutatási Program keretében végzett vizsgálat arra is rámutatott, hogy a földimogyoró rendszeres fogyasztása csökkentette a szorongást és javította az alvásminőséget, ami közvetetten szintén hozzájárul a jobb memóriafunkcióhoz.
A hagyományos magyar étrend ritkán helyezi előtérbe ezt az értékes hüvelyest, pedig a tudományos eredmények alapján érdemes lenne átértékelni szerepét a táplálkozásunkban. Míg a mediterrán kultúrákban természetes része a mindennapi étkezésnek, nálunk inkább csak alkalmi nassolnivalóként jelenik meg. Pedig a földimogyoró nemcsak az elme, hanem a szív egészségét is támogatja – többszörösen telítetlen zsírsavtartalma révén a „jó” koleszterinszintet emeli, miközben a „rosszat” csökkenti.
Bakos János nagyszülei udvarán nevelkedett, ahol a hétvégi kártyapartik elmaradhatatlan tartozéka volt a pirított mogyoró. „Nagyapám 94 évesen is fejből idézte Petőfi és Arany verseit. Mindig azt mondta, a mogyorónak köszönheti az eszét” – mesélte a Nagymagyarország.com-nak. Talán nem is tévedett olyan nagyot.
A földimogyoró beillesztése mindennapjainkba nem igényel bonyolult gasztronómiai tudást. Natúr formában, sótlanul fogyasztva fejti ki leginkább jótékony hatását. Ám egészségtudatos étkezési szokásaink kialakítása többet jelent egyetlen összetevő felértékelésénél – a táplálkozás holisztikus megközelítését igényli, amelyben helye van a hagyományos és modern ismereteknek egyaránt.
