A hír bejárta a világot: Tom Brady, az NFL legenda, 30.000 dollárt fizetett, hogy klónoztassa elhunyt kutyáját. A Lua névre hallgató vizsla klónja nemrég érkezett a sportoló otthonába, felkavarva a közbeszédet. Miközben a technológia lehetővé teszi szeretett háziállataink genetikai másolatának létrehozását, felmerül a kérdés: hol húzódik a határ a gyász feldolgozása és a természet rendjébe való beavatkozás között?
A klónozás folyamata meglepően egyszerűvé vált az elmúlt években. A Viagen Pets, amely Brady kutyáját is létrehozta, sejtmintát vesz az állatból, majd ezt egy petesejtbe helyezi, amelyből eltávolították az eredeti genetikai anyagot. Az embriót ezután egy béranya hordja ki. Dr. Kovács Mária, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bioetikusa szerint azonban a technológiai lehetőség nem feltétlenül jelent etikai jóváhagyást. „A klónozás nem adja vissza elveszített társállatunkat. Genetikailag azonos, de személyiségében, viselkedésében eltérő lényt hoz létre, ami csalódást okozhat a gazdának és újabb lelki terhet jelenthet.”
A Magyar Állatvédők Szövetsége állásfoglalása is aggodalmakat fogalmaz meg. „Miközben milliók küzdenek az állatmenhelyeken a túlélésért, etikailag megkérdőjelezhető óriási összegeket költeni klónozásra” – nyilatkozta Balogh Ildikó, a szervezet képviselője. A folyamat során felhasznált béranyák jóléte szintén ritkán kerül szóba a csillogó technológiai ígéretek mellett.
Az egyházi tanítás is útmutatást nyújt. A Katolikus Egyház bioetikai megfontolásai hangsúlyozzák az élet tiszteletét és a teremtett rend megőrzésének fontosságát. Mint Farkas Géza atya fogalmaz: „A gyász folyamata természetes és szükséges. A klónozás azonban azt az illúziót keltheti, hogy a veszteség megkerülhető, ami akadályozhatja a valódi feldolgozást.”
A régi magyar néphagyomány bölcsessége is megmutatkozik a halálhoz és veszteséghez való viszonyunkban. A generációkon át öröklődött szokásaink tanítanak: az elmúlás az élet része, amelyet el kell fogadnunk, miközben az emlékek őrzésének számtalan módja lehet.
Talán nem a technológia elutasítása, hanem annak bölcs használata jelenti az utat előre. Míg Brady esete rivaldafénybe helyezte a klónozás lehetőségét, rajtunk áll, hogy közösségként és egyénenként megfontoljuk: valóban ez-e a szeretet kifejezésének és az emlékezésnek a legjobb módja.
