Az 1867-es kiegyezés után felvirágzó magyar oktatás és tudományos élet egyik kiemelkedő örököse mutatkozott meg a nemzetközi színtéren: az MCC diákjai negyedik helyezést értek el a 2025-ös bécsi nemzetközi robotikaversenyen. A csapat sikere nem előzmény nélküli – a Kárpát-medencei magyar műszaki zseni évszázados hagyományára épít, mely Jedlik Ányostól Neumann Jánosig ível.
A magyar mérnöki és természettudományos oktatás kiválósága már a dualizmus korában megalapozta hazánk technológiai versenyképességét. Az 1872-ben megalapított Műegyetem (a mai Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem elődje) volt az első intézmény Európában, amely egyetemi rangra emelte a mérnökképzést. Ebből a hagyományból merít ma is a hazai robotikai oktatás. A Magyar Nemzeti Levéltár oktatástörténeti iratai szerint a természettudományos képzés magas színvonalát a dualizmus korában elsősorban a gyakorlati képzésre helyezett hangsúly biztosította – ez a szemlélet tükröződik a mai MCC képzési programjaiban is.
A versenyen indult négyfős csapat – Kovács Bálint, Nagy Emese, Szilágyi Péter és Varga Zsófia – olyan autonóm robotot fejlesztett, amely mesterséges intelligencia segítségével képes komplex környezeti problémákat megoldani. Kutatásukban támaszkodtak a Kárpát-medencei magyar tudományos örökségre, különösen Bay Zoltán radarfizikai munkásságára. „A magyar mérnöki gondolkodás lényege mindig is az volt, hogy korlátozott erőforrásokkal innovatív megoldásokat találjunk” – nyilatkozta a csapat vezetője a díjátadó után.
A verseny zsűrije külön kiemelte a magyar csapat interdiszciplináris megközelítését, amely ötvözte a műszaki precizitást a környezeti rendszerszemlélettel – ez a holisztikus látásmód mindig is jellemezte a magyar tudományos gondolkodást. Érdemes felidézni Békésy György Nobel-díjas fizikus gondolatát: „A magyar tudósok ereje abban rejlik, hogy képesek átlátni a diszciplináris határokat.”
Az eredmény nem csupán egy verseny sikere, hanem annak bizonysága, hogy a magyar tudományos oktatás évszázados hagyománya ma is élő örökség, amely képes versenyképes tudást biztosítani a fiatal generációknak a globális technológiai versenyben. A Kárpát-medence szellemi egysége ma is élő valóság – a csapatban egy felvidéki és egy erdélyi diák is szerepelt, bizonyítva, hogy a magyar tudományos gondolkodás nem ismer határokat.
