A novemberi köd már rátelepedett a tájra, amikor Pannonhalmán meggyújtották az első Márton-napi lámpásokat. A bencés apátság udvarán gyermekek és felnőttek együtt énekelték a régi dalokat, miközben a ludak tollából készült díszek finoman ringatóztak a szélben. Márton püspök ünnepén ismét felfedezzük, hogy hagyományaink nem csupán a múlt emlékei, hanem élő hidak, melyek összekötik a generációkat.
Az idei Márton-napi programok különösen gazdagok országszerte. Szentendrén a Skanzen népi hagyományokat elevenít fel, ahol nemcsak a libaételek készítésének fortélyait leshetjük el, de a gyerekek kipróbálhatják a tollfosztást is. „A hagyományok átadása nem egyszerűen múltidézés, hanem identitásunk megerősítése,” mondja Kovács Mária néprajzkutató. Eközben a szombathelyi Szent Márton-templomban a hagyományos körmenetre készülnek, ami a szentéletű püspök alakját idézi fel, aki köpenyét megosztotta a didergő koldussal.
A vidéki közösségekben más hangsúlyt kapnak az ünnepek. Villányban a borospincék megnyitják kapuikat, az újbor kóstolása közben pedig felelevenedik a mondás: „Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik.” De nem csupán a gasztronómia köt össze minket. A szegedi Agóra Kulturális Központban gyermekműhelyek várják a családokat, ahol a lámpáskészítés közben észrevétlenül szövődnek össze a modern élet és az ősi szokások szálai.
Márton ünnepe arra emlékeztet, hogy hagyományaink nem kövületek, hanem élő források. Amikor a győri családok lámpásokkal vonulnak az esti utcákon, vagy a debreceni diákok libabőrös verseket szavalnak, valami olyasmit élnek át, ami túlmutat a hétköznapokon. A közösség ereje, a megosztás öröme és a fény ünneplése időtlen értékek, amelyek ma is formálják magyarságunkat.
Ezekben a novemberi napokban, amikor részt veszünk a Márton-napi programokon, nem csupán szórakozunk, hanem bekapcsolódunk egy évszázados folyamba. Talán éppen ebben rejlik ünnepünk igazi értéke – hogy miközben a libalakomát fogyasztjuk vagy lámpásainkkal világítunk, megtapasztalhatjuk az összetartozás melegét a tél küszöbén.
