A nyári Szent István-napi vásáron idén különös figyelmet kapott egy szerény stand, ahol Kerekes Marika néni kínálta a Balaton-felvidéken termesztett gyógynövényeit. A menta illata messziről vonzotta az érdeklődőket. „Nagyanyámtól tanultam mindent, amit a gyógynövényekről tudok. A menta nem csak tea, hanem családi örökségünk része” – mesélte, miközben kis csokrokba rendezte a frissen szedett növényeket.
A menta használata évszázadok óta része a magyar népi gyógyászatnak, mégis úgy tűnik, napjainkban fedezzük fel újra igazi értékét. Dr. Kovács Erzsébet, a Semmelweis Egyetem Gyógynövénykutató Intézetének munkatársa szerint a hagyományos tudás és a modern kutatások találkozása különösen értékes: „A mentában található mentol nem csak emésztési panaszokra hatásos, ahogy nagyanyáink tudták, de kutatásaink igazolják gyulladáscsökkentő hatását is.” A Magyar Néprajzi Múzeum gyűjteményében számos olyan tárgy található, amely a gyógynövények, köztük a menta házi feldolgozását dokumentálja az elmúlt századokból.
A hagyományos értékek újrafelfedezése nem nosztalgia, hanem gyakorlati bölcsesség. Ahogy a falusi közösségekben természetes volt a menta termesztése és felhasználása, úgy ma budapesti erkélyeken és közösségi kertekben is egyre többen nevelgetik saját gyógynövényeiket. A Mindennapi Mentáink közösségi kezdeményezés tavaly több mint kétszáz családot kapcsolt össze, akik megosztják egymással a termesztési tapasztalataikat és a hagyományos felhasználási módokat.
Érdekes megfigyelni, hogy miközben az egészségtudatosság növekszik, vele együtt erősödik a vágy a gyökereinkhez való visszatérésre is. A menta nem csupán hasznos növény, hanem híd is: összeköti a generációkat, a városi és vidéki létformát, a tudományos ismereteket és a népi bölcsességet. Talán éppen ebben rejlik időtlen ereje – nem csak a testünket gyógyítja, hanem a kultúránkat is gazdagítja.
