A Szent Péter-bazilika harangjai szólnak Rómában, miközben néhány kilométerrel arrébb, a kormányzati negyedben történelmi döntést hoznak: 2025 januárjától Olaszország az Európai Unióban elsőként vezet be kötelező, államilag felügyelt életkor-ellenőrzési rendszert a pornográf tartalmakhoz való hozzáférés szabályozására. A rendelet mögött évek óta növekvő társadalmi aggodalom áll: a Katolikus Családok Szövetsége által közölt adatok szerint az olasz gyermekek átlagosan már 11 éves korban találkoznak először pornográf tartalmakkal.
A digitális tartalmakhoz való hozzáférés szabályozása évszázados dilemmát vet fel modern köntösben: hogyan egyensúlyozhatunk a szabadság és a védelem között? Az olasz modell kétszintű megoldást kínál: egyrészt digitális személyazonosító kártyával történő igazolást, másrészt a távközlési szolgáltatók által biztosított, családok által aktiválható szűrőrendszert. „A cél nem a cenzúra, hanem a gyermekek védelme olyan tartalmaktól, amelyek feldolgozására érzelmileg és pszichológiailag még nem állnak készen,” fogalmazott Marco Bianchi, a Digitális Átállás Minisztériumának államtitkára a La Repubblica hasábjain.
A rendelet szakmai fogadtatása vegyes. Az olasz gyermekpszichológusok üdvözlik a lépést, hivatkozva arra a jelenségre, hogy a korai, szélsőséges pornográfia-fogyasztás torzítja a fiatalok párkapcsolatokról, intimitásról alkotott képét. A szabadságjogi aktivisták ugyanakkor aggódnak, hogy a rendszer túlzott állami felügyeletet eredményezhet a digitális térben. Érdekes párhuzam: míg a modern Olaszország korlátokat állít, addig a reneszánsz Róma egyes műalkotásai – melyek ma múzeumokban csodálhatók – a maguk korában hasonlóan provokatívnak számítottak.
A kérdés végső soron messze túlmutat a technológiai megoldásokon: mit jelent ma a szülői felelősség? Hogyan készíthetjük fel gyermekeinket egy olyan világra, ahol a legszélsőségesebb tartalmak is egyetlen kattintásra vannak? Az olasz kezdeményezés talán nem tökéletes, de első lépést jelent egy olyan társadalmi párbeszéd felé, melyben a digitális tér nem veszélyezteti, hanem gazdagítja gyermekeink fejlődését, miközben megőrizzük azt a szabadságot és felelősséget, amely emberségünk alapja.
