A Szent Rókus Kórház álmatlansági klinikáján járva szembesültem a magyar alvási szokások válságával. Dr. Horváth Katalin alváskutató szerint a magyarok harmada szenved krónikus alváshiányban, ami nemcsak a közérzetünkre, hanem a társadalmi kapcsolataink minőségére is kihat. „A templomi istentiszteleten bóbiskoló hívektől a családi ebéden fáradtan ásítozó szülőkig az alváshiány közösségi létünket is rombolja” – fogalmazott a szakember.
Az alvás nem csupán biológiai szükséglet, hanem kulturális gyakorlat is. Nagyszüleink még a természet ritmusához igazodva, napnyugtával tértek nyugovóra, és hajnalban keltek. A digitális eszközök, a mesterséges fény és az állandó elérhetőség kultúrája alapjaiban változtatta meg ezt a hagyományt. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem pszichológiai kutatása rámutat: az esti képernyőhasználat a melatonin termelését gátolja, így nehezítve az elalvást.
A bencés szerzetesek évezredes hagyományokra épülő életritmusa példát mutathat számunkra. A pannonhalmi közösségben az imaórák strukturálják a napot, biztosítva a test és lélek egyensúlyát. A reggeli imádság, a Laudes előtt kellő pihenést biztosítanak, a kompletórium után pedig elcsendesedik a monostor. Ez a rend segít visszatalálni a természetes ritmusokhoz.
Az alvás mint közösségi érték újrafelfedezése zajlik. A Családok Éve programsorozat keretében előadások és workshopok hívják fel a figyelmet a családi alvási szokások fontosságára. Az „Aludj jól, élj teljesebben” mozgalom tagjai megosztják tapasztalataikat a Magyar Alvástársaság fórumán, bizonyítva, hogy a pihentető alvás közösségi erőfeszítéssel is támogatható.
Az ősi bölcsesség és a modern tudomány találkozásából születik meg az egészséges alvás kultúrája. Ahogy Szent Benedek Regulája tanítja: „A test és lélek gondozása egyaránt fontos.” A hagyomány és az innováció ötvözése segíthet, hogy 2025-ben is megtaláljuk a nyugodt éjszakák titkát, ami nemcsak egészségünket, hanem közösségi életünk minőségét is javítja.
