A Nemzeti Filmintézet nemrég digitálisan felújított változatban tette közzé a ’80-as, ’90-es évek ikonikus magyar sorozatait. Miközben a Linda, a Szomszédok és az Angyalbőrben újra képernyőre került, meglepő társadalmi jelenséggel találkoztunk: fiatalok és idősek együtt nézik ezeket a műsorokat, közös kulturális élményként, amely hidat képez generációk között.
„Akkor nem volt ennyi csatorna és tartalom, így egy-egy sorozat valódi közösségi élményt jelentett. Ma ez a közösségi érzés hiányzik a legjobban az embereknek” – mondja Koltai Róbert színművész, aki szerint a régi sorozatok népszerűsége nem pusztán nosztalgia, hanem a közösségi élmény iránti vágyakozás kifejeződése.
A Linda főszereplője, Görbe Nándor karaktere ma is példaképként szolgál – a határozott, független nő alakja időtlen. A Szomszédok társadalmi problémái pedig megdöbbentően aktuálisak maradtak. Bár a technikai megvalósítás mai szemmel nézve kezdetleges, a történetek és a karakterek őszintesége, valamint a színészi játék minősége felülírja ezt a hiányosságot. Ahogy Gelencsér Gábor filmesztéta a Magyar Művészet folyóiratban rámutat: „Ezek a sorozatok kollektív emlékezetünk részei, kulturális kódrendszert alkotnak, amelyek segítségével még ma is definiáljuk magunkat.”
A Filmintézet adatai szerint a fiatal nézők körében is meglepően népszerűek ezek a tartalmak. A Z-generáció számára nem nosztalgia, hanem kulturális felfedezés: őszinte emberi történetek, amelyekben a digitális effektek helyett a dialógusok és az emberi kapcsolatok dominálnak. A közösségi médián megosztott mémek és idézetek mutatják, hogy ezek a sorozatok új életre keltek a digitális térben is.
Talán nem véletlen a régi sorozatok reneszánsza. Egy olyan korban, amikor a streamingszolgáltatók dömpingje közepette elveszettnek érezzük magunkat, ezek a műsorok visszahoznak valamit, ami hiányzik: a közös nyelvet, amelyet egy egész nemzet beszélt és értett. Nem csupán a múlt emlékei – olyan tükrök, amelyekben saját jelenünket és értékeinket is tisztábban láthatjuk.
