A Városliget szélén a naplemente narancssárgára festi a Szent István-bazilika kupoláját, miközben a Pannónia Néptáncegyüttes fiatal tagjai próbájukat tartják. Telefonjaik némán pihennek hátizsákjaikban, miközben lábuk dobbantásai és a hegedű hangjai betöltik a teret. „Ez az a pillanat, amikor igazán önmagam lehetek,” mondja a 19 éves Kovács Eszter, aki napközben informatikát tanul az egyetemen.
A Z-generáció és az alfa-generáció tagjai között egyre erősödik a vágy a gyökerekhez való visszatérésre, miközben teljesen otthonosan mozognak a digitális világban. Ez a kettősség nem ellentmondás, hanem új szintézis lehetőségét hordozza. A Hagyományok Háza legfrissebb felmérése szerint az elmúlt öt évben 38%-kal nőtt a 25 év alatti résztvevők száma a néptánc és népzenei programokon. Közben a közösségi médiában virálissá válnak a hagyományos kézműves technikákat bemutató videók.
„Azt tapasztalom, hogy a fiatalok nem menekülnek a hagyománytól, hanem új kontextusba helyezik azt,” magyarázza Dr. Nagy Zoltán néprajzkutató. „A kalákában végzett munka értékét újra felfedezik, csak most digitális eszközökkel szervezik. A népviselet elemei megjelennek a kortárs divattervezők kollekcióiban, és ez visszahat a fiatalok identitáskeresésére is.”
A jelenség mögött komplex motivációk állnak. A klímaváltozás és a fogyasztói társadalom túlkapásai sokakat vezetnek vissza az egyszerűbb, fenntarthatóbb életmódhoz. A nagyszülőktől tanult praktikák – befőzés, kertészkedés, természetes gyógyítás – újra értékessé válnak. Közben a közösségi élmény, az autentikus kapcsolódás vágya is erősíti ezt a folyamatot.
Az Élő Hagyomány Alapítvány adatai szerint az önkénteseik több mint fele egyetemista, akik szabadidejükben hagyományos tudást gyűjtenek és adnak tovább. Király Péter, az alapítvány vezetője hangsúlyozza: „Nem skanzenként tekintünk a hagyományra, hanem élő forrásként, amiből ma is táplálkozhatunk.„
A hagyomány így nem a múlt bilincsévé, hanem a jövő lehetőségévé válik. Eszközzé, amely segít eligazodni egy olyan világban, ahol az állandóság ritka kincs. Talán ezért látjuk, hogy miközben a fiatalok egyik kezükben okostelefont tartanak, a másikkal nagyanyáik receptjeit jegyzetelik, vagy őseik táncait tanulják – nem nosztalgiából, hanem mert értelmet és közösséget találnak bennük.
