Az ünnepi megemlékezések sorában különleges csillagként ragyogott fel a tízéves Kovács Olívia, aki kristálytiszta hangjával könnyeket csalt a Kossuth téren összegyűlt közönség szemébe. A kiskunhalasi kislány előadásában Erkel Ferenc „Bánk bán” című operájából Melinda áriája új értelmet nyert, ahogy gyermeki őszinteséggel, mégis meglepő érzelmi mélységgel tolmácsolta a hazaszeretet és a veszteség összefonódó érzéseit.
„Mindig énekeltem, amióta csak beszélni tudok,” mesélte Olívia az előadás után. „Nagymamám tanította a régi magyar népdalokat, és most is ő ül a közönség első sorában.” A zenei tehetség a Kiskunhalasi Zenei Műhely növendékeként bontakozik, ahol Tóth Márta énektanár felismerte kivételes adottságait. Az elmúlt két évben országos versenyeken is bizonyított, de ilyen nagy közönség előtt most szerepelt először.
A nemzeti ünnep alkalmából rendezett eseményen kulturális hagyományaink átörökítése különösen hangsúlyos volt. Megható pillanatként élte meg a közönség, amikor az idősebb és fiatalabb generációk kézenfogva énekelték a Himnuszt. „Olívia szereplése azért volt rendkívüli, mert rajta keresztül láthattuk, hogy a magyar kulturális örökség nemcsak a múlt része, hanem élő valóság a következő nemzedék számára is,” nyilatkozta Dr. Németh József zenetörténész, aki szerint a gyermek előadásában különös erővel jelent meg a hagyomány megújulásának lehetősége.
A Nemzeti Filharmonikusok kíséretében fellépő kislány tehetsége reflektorfénybe helyezte a vidéki művészeti oktatás fontosságát is. A kiskunhalasi zenei műhely olyan közösségi térként működik, ahol a hagyományos értékek és a kortárs művészeti kifejezés találkozik. Kovács János, a műhely vezetője szerint „a kulturális identitás formálásában kulcsszerepet játszanak az ilyen helyi kezdeményezések, ahol a gyerekek nemcsak technikát tanulnak, hanem megértik a zene közösségformáló erejét is.”
Olívia szereplése emlékeztet bennünket, hogy a nemzeti hagyományok nem múzeumi tárgyak, hanem élő valóságként gazdagítják életünket. Különösen értékes ez egy olyan korban, amikor a kulturális gyökerek és a közösségi kötelékek gyakran meggyengülnek. Az ünnepi pillanat szépsége nem csak a kislány hangjában rejlett, hanem abban az ígéretben is, hogy a következő nemzedék szívében tovább él mindaz, ami összeköt minket.
