Az Ilovik-Paržine 1 nevű római hajóroncs Horvátország partjainál több, mint két évezredes titkot őrzött. A 2016-ban felfedezett, mintegy 2200 éves maradványok vizsgálata nemcsak a hajóépítés technikáját, hanem az ókori tengeri utak bonyolult logisztikáját is feltárja.
A Frontiers in Materials folyóirat tanulmánya alapján a kutatók a hajótestet vízárló réteggé átalakító bevonatot elemezték. A tíz mintában végzett molekuláris vizsgálatok fenyőből származó hevített gyanta vagy kátrány jelenlétét mutatták ki, amelyek az ókorban ismert zopissa nevű védőanyaghoz hasonlítanak. A ragacsos kátrány egy helyen méhviaszzal keveredett, ami a bevonat rugalmasságát és könnyebb felvitelét szolgálta.
A valódi áttörést azonban a benne megőrződött pollen jelentette: a környező növényzet virágpora – többek között mediterrán fenyő, tölgy és olajfa – árulkodik arról, hogy az anyagot a hajó útja során több helyen is felhasználták vagy készítették.
- Négy-öt elkülönülő réteg azonosítása
- Korábbi javítások nyomai
- Vízálló bevonat elemzése
- Pollen tartalom és környezeti adatok
- Hajó építési helye Brindisi környékén
- A hajók karbantartása távoli vizeken
Ezek a megállapítás forradalmi betekintést nyújtanak az ókori tengerészeti karbantartás gyakorlatába. Korábbi vizsgálatok szerint a hajó a mai Brindisi környékén épülhetett, ám a pollenek egy része az Adria északkeleti partvidékére jellemző. Ez azt bizonyítja, hogy a hajókat nemcsak hazaútjukon, hanem távoli vizeken is képesek voltak karbantartani, ami az ókori kereskedelem hosszú távú és rugalmas hálózatáról tanúskodik.
Ez a 2000 éves roncs tehát nem csupán egy elsüllyedt hajó, hanem egy lebegő műhely, egy korai globalizáció csendes tanúja.
| Tény | Részletek |
|---|---|
| Felfedezés éve | 2016 |
| Kor | 2200 év |
| Hajó besorolás | Római |
| Fő anyag | Fenyőgyanta/kátrány |
| Hajó építési hely | Brindisi környéke |
| Pollen források | Fenyő, tölgy, olajfa |
A tenger fenekén őrzik a múlt szakértelmének és kapcsolati hálójának titkait.
