Középkori Fesztivál Székesfehérváron: Kardcsattogás és Óriásbábok

Augusztus végi levegőjében Székesfehérvár kőkövei másképp konganak. Lovagok csizmája, a kovács kalapácsütése és régizene pergő ritmusa visszahozza a város szívébe az időt. A Koronázási Ünnepi Játékok nem csupán látványos fesztivál, hanem egy kísérlet, hogy a jelen századaiban is tapinthatóvá tegyük a múltat. Amikor egy családapának a várjátszóban a kezébe adnak egy fakardot vagy egy gyermek szemtanúja lesz a kovácsmester műhelyében a lángok táncának, a történelem elvont tanulságból tapasztalttá válik. Gruber Nóra, a szervező munkatársa is ezt emeli ki, amikor a teljes történelmi belváros átalakulásáról beszél, ahol nem nézők, hanem résztvevők lehetünk.

Ez a részvétel azonban mélyebbre nyúlik, mint a szórakozás. A lovagok augusztus 22-i felvonulása és a Szent István sírjánál tett esküje szertartásos keretet ad a rendezvénynek, egyfajta erkölcsi horizontot vetítve a kardcsattogás és a piaci forgatag fölé. A középkor számunkra ma nem csupán harcok és látványosság kora, hanem olyan értékrendé, ahol a hűség, a bátorság és az eskü szent voltak. Amikor a jelenkor gyakran atomizált, a fesztivál közösséget teremt: a Zichy ligetben sátrazók nem színészek, hanem egy életmód őrzői, akiknek tábortüze négy napig ég. Hasonlóan a négy méteres királyi óriásbábok, Károly Róbert és Nagy Lajos formájában, nem puszta díszek. Ezek a csendesen tolongó óriások kézzelfogható kapcsolatot jelentenek a gyermekek és a történelmi ősök között, az Anjou-ház története mesés valósággá válik a Fő utcán.

• Lovagok felvonulása
• Szent István sírjánál tett eskü
• Királyi óriásbábok
• Várjátszó élmények
• Játékos közösségi rendezvények
• Valódi tapasztalat a történelemben

A végső csata azonban nem a színpadon, hanem bennünk zajlik. A buhurt, azaz a teljes erőbedobásos középkori összecsapás, amely augusztus 23-án csattan, valóságos. Nem koreográfiáról van szó, hanem tudásról, tiszteletről és önfegyelemről, ahogyan a Fehérvár Kardjáért versengők tanúsítják. Ez a hitelesség vonzza az ország minden tájáról, Szombathelyről Debrecenig, a látogatókat. Mert egy ilyen rendezvény mögött nem csupán szórakozásvágy, hanem egy ősi vágy figyelhető meg: a valódi tapasztalat, a közösségi ünnep és a történelem testközelibb megértése iránti vágy. Székesfehérvár kőkövei e négy nap alatt nemcsak a középkort, hanem a mi saját folytonosságunkat is megszólaltatják.