A Zempléni Fesztivál harmincötödik jubileuma nem csupán időszámításról szól. Augusztusban a régió templomai, kúriái, természeti színpadai ismét telétől zenélnek, szavalnak, szólnak. De a fennhangon szóló zenén túl az a halk, de állandó szívverés hallatszik itt, mely egy közösség megtartó erejéről, a kultúra földhözragadt gyökereiről tanúskodik. A fesztivál története maga egy útiváltozás: a kezdetek kozmopolita, világhírű művészekre épülő koncepciója lassan átadta helyét valami mélyebbnek. „Megtapasztaltuk, milyen nyitottan és szeretettel fogadnak minket a kisebb településeken,” mondja Hollerung Gábor fesztiváligazgató. Ez a kapcsolat a helyszínek lelkével és a helyi közönséggel mára a rendezvény egyik védjegye lett. A Budafoki Dohnányi Zenekar intim kamarazenéje éppen azért köt le, mert személyes, kommunikatív. A Bach a tokaji pincékben új harmóniákra talál, a Steve Jazz Trió és a Kodály Kórus pedig azt mutatja meg, hogyan lehet a reneszánsz dallam önazonos, miközben teljesen friss arcot mutat.
Ez a folyamat a hagyomány eleven őrzéséről szól, amely nem múzeumi őrizgetés, hanem folyamatos párbeszéd. Amikor Rossini miséje szól a szerencsi templomban, vagy Vivaldi és Piazzolla találkozik a bózsvai Tilia Kúriában, akkor nemcsak a múltat idézzük, hanem arra kérdezünk rá, mit jelent ma számunkra a szépség, az ünnep, a közös hallgatás. A fesztivál egyre szélesebb törzsközönsége ezt a párbeszédet váltja valóra: évről évre visszatérve nem pusztán nézőként, hanem résztvevőként építi ezt a hónapokig tartó vibráló közösséget. A családi programok, a „Megérthető zene” sorozat, vagy Bősze Ádám előadása is ezt szolgálja: a művészetet nem egy távoli oltárra emeli, hanem a mindennapi élet közepébe hozza, értelmet és örömöt ajánlva.
- Hagyomány őrzés
- Családi programok
- Megérthető zene sorozat
- Intim kamarazene
- A közönség aktív szerepe
- Új harmóniák felfedezése
A harmincöt év tehát nem csupán szám. Egy olyan kulturális gyakorlat érettségét jelzi, amely megértette, hogy a legmagasabb művészi érték akkor tud igazán gyökerezni, ha beleérintkezik egy régió életének eleven sejtjeibe. A Zempléni Fesztivál ma már nem idegen test a térségben, hanem annak szerves, várt része. Egy olyan ünnep, amelyben a zenén, a színházon keresztül a közösség önmagát ünnepli és erősíti. Ez a sikertörténet azt tanítja, hogy a kulturális élet igazi gazdagsága a kapcsolatokban, a folytonosságban és abban a bátorságban rejlik, mely a múltat nem eltemeti, hanem vele beszélgetve kínálja fel a jövőnek.
