A pesti I. szülészeti klinika archív iratai között máig őrzik azt a rendelkezést, amely szerint 1847 májusától a diákoknak és orvosoknak klóros meszes vízzel kell kezet mosniuk a boncolásról a szülésre történő átmenet előtt. Ezzel a szabállyal Semmelweis Ignác, a klinika tanársegédje, lényegében lefektette a később antiszeptikusnek nevezett gyakorlat alapjait, megelőzve Joseph Lister tanulmányait évtizedekkel. A Magyar Királyi Tudományegyetem ezen a klinikán átírt egy fejezetet az egész világ egészségügyének történetében.
A gyermekágyi láz okának, a boncolókéz által továbbított fertőzésnek a felfedezése Semmelweis számára nem jelentett azonnali diadalt. Elfogadás nélkül maradt főműve, a „Die Ätiologie, der Begriff und die Prophylaxe des Kindbettfiebers” (A gyermekágyi láz okai, fogalma és megelőzése) a bécsi és pesti szakmai körökben sokáig elutasítással találkozott. E közeg ellenállásából fakadt személyes kiábrándulása, amit az 1861-ben megjelent, nyíltan támadó „Offenes Schreiben an sämmtliche Professoren der Geburtshilfe” (Nyílt levél a szülészet tanárainak) is tükröz. A Semmelweis-korszak archívumai azonban egy másik, személyesebb tragédiát is őriznek.
- A 1847-es kézmosási előírás
- Semmelweis Ignác jelentősége
- A gyermekágyi láz felfedezése
- A szakmai körök ellenállása
- Semmelweis személyes kiábrándulása
- Az UNESCO elismerése 2013-ban
Az 1850-es években végzett boncolások során szerzett sebek, valamint a korabeli orvosi felszereltség hiányosságai valószínűleg a vérbaj (luesz) fertőzés útjai voltak. Ez a krónikus betegség az 1860-as évek elejére elérte progresszív paralízis stádiumát, ami megmagyarázza személyiségének drasztikus megváltozását és későbbi internálását.
Semmelweis Ignác halálának színhelye, a bécsi döblingi elmegyógyintézet 1865 augusztusi belépő jegyzőkönyvei arról számolnak be, hogy sérült állapotban érkezett. A helyszíni körülményekre utalnak a későbbi exhumálások során feltárt, gyógyulatlan csonttörések, amelyekből kialakuló szepszis végzett a már súlyosan megviselt szervezettel. Így az anyák megmentője pontosan abba a jelenségkörbe halt bele, amely ellen élete munkája irányult.
| Év | Jelentőség | Hatás |
|---|---|---|
| 1847 | Kézmosási előírás bevezetése | Antiszeptikus gyakorlatok alapja |
| 1861 | Nyílt levél megjelenése | FProfessional rejection |
| 1865 | Semmelweis halála | Modern orvostudományra gyakorolt hatás |
| 2013 | UNESCO elismerés | Történeti jelentőség megőrzése |
Emléke a gyakorlati orvostudományban máig él: az általa előírt kézmosási protokoll a modern kórházi fertőzés megelőzés alappilléréve vált. Az UNESCO 2013-ban a világ dokumentációs örökségévé nyilvánította hagyatékát, biztosítva, hogy a történeti paradoxon nem árnyékolja el a tudományos kihagyhatatlan teljesítmény örök értékét és a magyar orvosi szellem nemzetközi jelentőségét.
