Harmincöt évvel ezelőtt történt egy olyan dolog, amely mindannyiunk életét megváltoztatta, még ha akkoriban sokan észre sem vettük. 1991. július 31-én Moszkvában George H. W. Bush amerikai elnök és Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár aláírta a START I egyezményt. Ez nem volt csak egy újabb diplomáciai papír. Ez volt az a pillanat, amikor a két legnagyobb atomhatalom először nemcsak arról beszélt, hogy ne gyártsanak több bombát, hanem arról is, hogy a meglévőket valóban megsemmisítsék. Ez egy történelmi áttörés volt a hidegháború végén, amely sokáig biztonságosabbá tette a világot.
Mit jelentett pontosan a START I? A START (amely a Stratégiai Fegyverzet Csökkentési Szerződés rövidítése) valódi fegyverzetcsökkentést írt elő. Egyszerűen fogalmazva: megállapították, hogy mindkét ország – az USA és a Szovjetunió – 6000 darabra csökkenti a hordozható atomrobbanófejek számát. A lényeg az volt, hogy nem elég volt csak nem gyártani újat; a régi rakétákat és bombákat ellenőrzés mellett kellett szétbontani és megsemmisíteni. Ez nagy lépés volt a korábbi megállapodásokhoz képest, amelyek csak korlátozták, hogy hány új fegyver készülhet, de a régiek megmaradtak a raktárakban.
Mi történt azóta? A START I sikere után további egyezmények születtek, hogy a csökkentés folytatódjék. A legutóbbi fontos szerződés az Új START volt 2010-ben, amely tovább csökkentette az arzenálokat és részletes ellenőrzési rendszert hozott létre. Évtizedekig ez a folyamat stabilizálta a világot. A hidegháború után úgy tűnt, hogy az atomfegyverek fokozatosan kevésbé lesznek veszélyesek.
Hogy állunk ma? A helyzet sajnos megváltozott. A világon ma még mindig mintegy 12 100 atomrobbanófej van. Ennek közel 90 százalékát továbbra is az Egyesült Államok és Oroszország birtokolja. Kilenc ország rendelkezik atomfegyverekkel: az említett két szuperhatalom mellett Kína, Nagy-Britannia, Franciaország, India, Pakisztán, Izrael és Észak-Korea. A problémát az okozza, hogy a békés együttműködés helyett ismét feszültség van a levegőben.
- USA
- Oroszország
- Kína
- Nagy-Britannia
- Franciaország
- India
| Ország | Atomrobbanófejek száma |
|---|---|
| USA | 5,800 |
| Oroszország | 6,375 |
| Kína | 320 |
| Nagy-Britannia | 225 |
| Franciaország | 290 |
| India | 160 |
Miért fontos ez most? Az atomfegyverek nem csak a politikusok ügye. Ha a jelenlegi több tízezer bomba csak egy töredéke is bevetésre kerülne, az az egész emberi civilizációra katasztrófát jelentene. A robbanások, a sugárzás, majd az azt követő „nukleáris tél” (ami a világ éghajlatát hosszú időre lehűtené) éheztetné el a Föld népességének nagy részét. A kutatók szerint akár 5 milliárd ember is életét veszíthetné egy átfogó atomcsere következményeiben. Nem arról van szó, hogy egy kontinens pusztulna el, hanem hogy a modern, összefüggő világunk összeomlana.
Harmincöt évvel ezelőtt a START I megmutatta, hogy a félelmet és a gyanút le lehet küzdeni, ha az ellenfelek ülnek az asztalhoz, és őszinte lépéseket tesznek a fegyverzet csökkentésére. Ma újra szükség lenne egy ilyen bátor kezdeményezésre, egy olyan egyezményre, amely nemcsak az USA-t és Oroszországot, hanem az összes nukleáris hatalmat kötelező és ellenőrizhető felelősségre vonja. A múlt tanulsága egyértelmű: a nukleáris fegyverkezési versenynek nincs győztese, csak vesztesei leszünk mindannyian.
