A gyulai Várszínház pódiumán megáll egy életnagyságú bábu, és kétségbeesetten szólítgatja szüleit. A közönségben egy pillanatig őszinte aggodalom leng, mielőtt felismernénk: maga a színház csal meg, a valóság és a játék határán táncolva. Ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház és a Gyulai Várszínház koprodukciójában született Volt egyszer egy… nem csupán mesejáték. Ez egy invenciózus meghívás arra, hogy a színpadi varázslatba belesimulva, önfeledten engedjük munkába fantáziánkat. A darab ravasz kezdete egy mozzanatnyi zavarban és valódi együttérzésben ragad meg, hogy aztán könnyedén, humorral vezessen minket vissza a képzelet birodalmába. Azt üzeni, hogy a színház legfontosabb csodája talán nem a látvány, hanem a közös alkotás, amikor a nézők lelke is résztvevővé válik.
„Nehéz műfaj, hiszen egyszerre kell megszólítani a gyerekeket és a felnőtteket” – mondta Ferenci Attila színművész. És valóban, az előadás különleges varázsa éppen ebben a kettős beszédben rejlik. A gyerekek ösztönösen élvezik a játékot, míg a felnőtteknek idő kell, hogy a gyermeki logika rétegéből újra előhozzák a kíváncsiságot. Nem kapunk Jókai adaptációt, hanem egy színes, eleven gondolatkísérletet a mesélés öröméről. A rendező sziporkázó ötleteivel a hétköznapi tárgyak – egy fogas, egy párna – varázslattá válnak, és a történet nem a színpadon, hanem egyénenként a mi fejünkben is továbbépül. Ez a folyamat nem nosztalgia, hanem aktív felüdülés. Arra emlékeztet, hogy a képzelet nem életkorhoz kötött, hanem egy nyitott állapot, egyfajta lelki készenlét. A darab nem magyaráz, hanem teret enged; nem kész igazságot szolgáltat, hanem kérdéseket vet fel a közös játék erejéről.
| Tanulságok | Leírás |
|---|---|
| Közösség formálódik | A valódi közösség mindig egyfajta játékban, közösen megélt képzeletben születik. |
| Látható kötelék | Amikor a színház félbeszakítja önmagát, láthatóvá teszi ezt a köteléket. |
| Kulturális gyógyfürdő | Ez a gyöngyéd, okos játék igazi kulturális gyógyfürdő. |
| Gyermeki kíváncsiság | A csoda nem a látványvilágban rejlik, hanem a gyermeki kíváncsiságban. |
| Eredeti küldetés | A színház visszanyeri eredeti küldetését: nemcsak szórakoztatni, hanem összehozni is. |
| Alkotóerő | Emlékeztet minket saját, soha el nem vesztett alkotóerőnkre. |
Az előadás legmélyebb tanulsága talán az, hogy a valódi közösség mindig egyfajta játékban, közösen megélt képzeletben születik. Amikor a színház félbeszakítja önmagát, hogy egy „elveszett” bábu miatt aggódjunk, láthatóvá teszi ezt a köteléket. A Gyulai Várszínház koporsószerű, tört kőkeretei között ez a gyöngyéd, okos játék igazi kulturális gyógyfürdő. Arra int, hogy a csoda nem a látványvilágban rejlik, hanem abban a gyermeki kíváncsiságban, amellyel még egy bábu könnyeit is komolyan vesszük. Egy ilyen estén a színház visszanyeri eredeti küldetését: nemcsak szórakoztatni, hanem összehozni és emlékeztetni minket saját, soha el nem vesztett alkotóerőnkre.
