Döntésképtelenség és következmények
Előzmények
Az Alkotmánybíróság döntésképtelensége komoly aggályokat vet fel a demokratikus intézményrendszer stabil működése kapcsán.
Köztársasági elnökünk, Sulyok Tamás által benyújtott alkotmánypolitikai indítványa napirendről való levételével a bíróság elvesztette határozatképességét.
Polt Péter elnök döntése, melyet az előzetes fellebbezések hatásoztak ki, közvetlenül a testületnek csak nyolctagú jelenléthez kötött döntési szabályára utal.
Mindez a jegyzőkönyvben rögzítettek szerint jelentős arányú távolmaradásból (hét alkotmánybíró kizárta magát) fakad.
Értelmezés és következtetések
A bénultság mértékét az mutatja, hogy a teljes ülés a Statútum szerinti tanácsadókedvesség hiányában nem tud quorummal ülésezni – így rendezni sem tudja a köztársasági elnök által felvetett alkotmányjogi kérdéseket.
Sulyok indítványa egyébként soha nem a már kihirdetett Alaptörvény-módosítással, hanem pont egy konstrukciós kérdés, pontosabban a módosítás helyének kötöttségeinek tisztázásával foglalkozott volna.
„Olyan, mintha a játékvezetőtől az elején kérdésekbe markolt volna” – fogalmazott egy forrás az idő előtti állásfelvétel kérdéskörében.
Az ügy mélyebb peremfeltétele a köztársasági elnök laikusakat is zavarba ejtő beadványában rejlik, amely elméletileg az alkotmánymódosítás tartalmi határait pöccintette volna be igazolttá.
Kockázatok és következmények a szabályozórendszerben
Az ülés hiánya miatt azonban mélyreható jogi fesztivál elmaradt.
Az ellentmondásrendszer bénító hatalmaskodása a formálisan nyilvános eljárás útvesztőiben lépett fényre.
Ez az alkotmányos szervezet megbénulása komoly kockázatot jelent a szabályozórendszerben.
A közjogi konfliktus kiváló esete hogyan bomlik szét az intézményi kontroll itthon.
