Bevezető
1962-ben a Belkereskedelmi Minisztérium pályázatot hirdetett a „szupermarket” magyar megfelelőjére, ahogyan a Gasztrorégész történelmi kutatása dokumentálja. A korabeli levéltári anyagok (XIX-21-1962. BM iratok) szerint a „Háziasszonyok Boltja”, „Telekosár” és „MI-KA” (Minden Kapható) is versenyzett, ám a győztes az „ABC” lett, amely eredetileg az „alapvető bolti cikkek” mozaikszójaként született. Ez a név választotta meg a magyar kereskedelmi kultúra új korszakát.
Fejlesztés
A pályázat szabályozta az üzlettípusok méret szerinti felosztását: az 1963. április 1-jén Vácott megnyitott első valódi szupermarket – 700 m² alapterülettel és 1.7 millió forintos készlettel – már ABC Áruház néven működött.
A Dunai Cement- és Mészművek lakótelepi létesítménye, a korabeli Népszabadság (1963. ápr. 2.) leírása szerint, 1500 termékkel várta vásárlóit, köztük iskolaszerekkel, könyvekkel és háztartási cikkekkel.
Grétsy László, a Magyar Tudományos Akadémia nyelvésze, a Magyar nyelvőr (1963/2.) hasábjain helyeselte a nevet: „Alkalmas a széles körben való elterjedésre”.
A váci modell forradalmasította a vásárlást: bevásárlókocsi, önkiszolgálás és polcsorok válták a hagyományos pultos rendszert. 1965-re már országszerte 32 ABC üzemelt, főleg lakótelepeken – az Országos Tervhivatal jelentése (1966) szerint ez a „tömeges ellátás modernizációját” szolgálta. A változás mély társadalmi átalakulást hozott: a közösségi vásárlás helyett az egyéni választás és a termékdiverzitás került előtérbe.
Zárás
Az ABC áruházak nemcsupán kereskedelmi egységek voltak, hanem a mindennapi élet új ritmusát szimbolizálták. Történelmük a magyar gazdaság modernizációjának élő tanúja, emlékezete pedig a közösségi tér átalakulását őrzi. Megőrzésükkel nemcsak épületeket, hanem a magyar társadalom anyagi kultúrájának egy korát mentjük a feledésbe merüléstől.
