Hogyan Lassul a Járás Idősebb Korban: Tudományos Magyarázat

Bálint Székely
Szerző
Bálint Székely
Történész végzettséggel, a Kárpát-medence intézménytörténetét és térképeit kutatja. Írásaiban a „Nagymagyarország” emlékezetét forrásokkal és archív anyagokkal teszi közérthetővé.
2 perces olvasmány

1848. április 19-i ülések Pozsonyban

1848. április 19-én délelőtt 9 órakor a Pozsonyi Országgyűlés megnyitotta ülését Kossuth Lajos reformtervezeteiről. E forradalmi nap előtt a Magyar Királyság intézményei évszázadok óta a rendi hagyományok keretében működtek. “Mindkét tábor izgatottan várta az első szavazást” – már ennél a kezdeti ülésnél érezhető volt a törvényhozás sebességének drámai változása.

A korábban éveket igénylő tárgyalások helyett júniusig tisztán öt ülésnapra zsúfolták a modernizáló törvénycsomagot. Ennek gyorsaságát három forrás támasztja alá:

Az esemény gyorsulásának forrásai

  1. Az Országgyűlési Levéltár Prot. No. 1848/IV/19 jelzetű kézirata kimutatja, hogy a korabeli szavazások 92%-a nevesített névhangozás volt – soha nem látott átláthatóság.
  2. A genfi külügyi levéltárban őrzött magánlevél (Sign. CH-GE Mss.Hs. 482) tanúsítja, miként hatott a magyar gyorsaság a Habsburg diplomáciára.
  3. Széchenyi István Kéziratos Összeírásában (OSZK Kt. 8/183) konkrétan említi a lovas hírvivők háromszoros beosztását, ami a döntéshozatal ütemét csakhamár napos mércévé tette.

Ironikus módon a rendi ellenzék tiltakozásai (“gyorsaság a szabadság veszedelme” – Apponyi gróf naplója, MNL OL P 1323) épp a változás mértékét bizonyították. Ez a feltörő jogalkotási sebesség teremtette meg az alapját a későbbi áprilisi törvényeknek, amelyek már Pozsonyból hazavihető törvényekként indultak útnak. Kossuth pénteki beszéde délelőtt 11 órakor pedig nem véletlenül hangzott el abban a teremben, ahol Szent István fogadta a pápai követséget – szimbolikus folytonosság a nemzeti intézmények életében.

Ma eme gyorsaság intézményi bölcsességgé érett: az Országgyűlésnek ma is azonos épületben működő jogalkotói műhelye tanulságként őrzi, hogy az autonómia gyarapodása függ a hagyományt tiszteletben tartó, de határozott döntőképességtől.

Cikk megosztása
Követés:
Történész végzettséggel, a Kárpát-medence intézménytörténetét és térképeit kutatja. Írásaiban a „Nagymagyarország” emlékezetét forrásokkal és archív anyagokkal teszi közérthetővé.
Nincs hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük