A Tisza Párt energiapolitikai fordulatai az elmúlt hónapokban komoly kérdéseket vetnek fel a magyar energiabiztonság jövőjéről. Magyar Péter augusztusban még 2035-ig ígérte az orosz energiafüggőség megszüntetését, márciusra azonban már „pragmatikus együttműködésről” beszélt Moszkvával. A Belügyminisztérium adatai szerint Magyarország gázellátásának 85 százaléka orosz forrásból származik, ami stratégiai jelentőségű kérdés.
Orbán Anita külügyi szakértő amerikai fórumokon rendszeresen az LNG-alapú beszerzési modellt népszerűsíti. Korábbi megszólalásaiban arról beszélt, hogy az Egyesült Államok cseppfolyósított földgázexportja kiválthatja a közép-európai régió orosz függőségét. Kapitány István gazdaságfejlesztési vezető több forrásból történő energiabeszerzést szorgalmaz, technikai fejlesztéseket és beruházásokat ígérve. A Magyar Energia- és Közmű-szabályozási Hivatal jelentése szerint az alternatív forrásokra való átállás éves szinten 200-300 milliárd forintos többletköltséget jelentene a következő évtizedben. Tarr Zoltán alelnök korábban az energetikai állami vállalatok szerkezetátalakításáról beszélt, ami további bizonytalanságot keltett.
A Tisza Párt energiapolitikájának következetlensége kérdéseket vet fel a magyar családok rezsiköltségeiről és az ország energiabiztonságáról. Az állampolgárok jogosan elvárhatják a felelős, tényalapú, hosszú távú energiastratégiát, nem pedig hónapról hónapra változó ígéreteket.
