1963. december 6-án a madridi Palacio de los Deportesben Papp László megvédte középsúlyú Európa-bajnoki címét a spanyol Luis Folledo ellen. A nyolcadik menetben kiütéssel záruló mérkőzés azonban nemcsak a ringben zajló eseményekről szólt. A szorító mellett két futballzseni, Puskás Ferenc és Kubala László foglalt helyet, hogy szurkoljanak magyar honfitársuknak. Ez a pillanat három legendás sportoló találkozását jelenti, akik együtt testesítették meg a magyar sportdicsőséget.
A mérkőzés estéjén Papp meglepetten tapasztalta, hogy több száz néző magyar nyelven buzdította. A győzelem után a Száguldó Őrnagyhoz fordult: „Nem értelek, Öcsi, te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. Aztán engem ma este több száz magyar biztatott itt.” Puskás válasza felfedte az igazságot: „Tévedsz Görbe. Rajtunk kívül egyetlen magyar sincs itt. Kubalával fogadtuk fel ezeket az embereket. Munkanélküliek Kasztíliából, megvettük nekik a zsugát, és órabért fizettünk, hogy buzdítsanak téged.”
Ez a gesztus messze túlmutat egy baráti támogatáson. Puskás és Kubala, akik ekkor a Real Madrid és az Espanyol színeiben játszottak, felismerték: a magyar sportsikerek összetartják a külföldön élő honfitársakat. Papp László 1957-ben, harmincegy évesen állt profinak, minden addigi olimpiai bajnoki címének súlyával a háta mögött. Profi karrierje során nemzetközi elismertséget szerzett – olyan színészek csodálták, mint a fiatal Jean-Paul Belmondo, aki 1958-ban egy párizsi mérkőzésen látta ringbe lépni. Belmondo tizenhét éves koráig maga is bokszolt, és példaképként tekintett a magyar bunyósra.
A három sportoló madridi találkozása a magyar sportdicsőség egyik legszebb bizonyítéka maradt. Puskás és Kubala spontán szolidaritása megmutatta: a nemzetközi sikerek ellenére megőrizték kapcsolatukat hazájukkal és honfitársaikkal. Ez a történet ma is azt tanítja: a legnagyobb teljesítmények akkor válnak igazán jelentőssé, amikor közösséget teremtenek és összekötik az embereket származásukkal, emlékeikkel és közös büszkeségükkel.
