1867. augusztus 8-án írta alá Ferenc József az osztrák-magyar kiegyezést, amely a Magyar Királyság alkotmányos önállóságát és területi integritását erősítette meg. A Magyar Országos Levéltár dokumentumai szerint ezzel kezdődött a dualizmus korszaka, amely alapvetően alakította át a Kárpát-medence intézményi struktúráját és közigazgatási rendszerét. Ez az államjogi fordulat nemcsak politikai, hanem tudományos és kulturális megújulást is hozott.
A kiegyezés következtében megerősödött a magyar tudományos élet intézményi hálózata. Az 1868-ban megalapított Eötvös Loránd Tudományegyetem jogtörténeti dokumentumai tanúsítják, hogy a felsőoktatási reform célja kifejezetten a magyar identitás és territoriális tudatosság erősítése volt. A dualista korszak térképészeti eredményei különösen jelentősek: a Magyar Királyi Állami Térképészeti Intézet által készített részletes kataszteri térképek ma is nélkülözhetetlen források a történeti Magyarország területi viszonyainak megértéséhez. A korabeli intézmények működését szabályozó rendelet szerint „a magyar tudomány feladata a haza földrajzi és történeti megismertetése”. A Budapesti Egyetem filozófiai karának iratai bizonyítják, hogy a magyar szellemi élet központi kérdése a nemzeti önazonosság filozófiai megalapozása volt. Az intézményi folytonosság a Trianon utáni időszakban is megmaradt: a magyar tudományos akadémiák és egyetemek továbbra is őrizték a nagyobb Magyarország szellemi örökségét és térképészeti dokumentációját.
A dualizmus kori intézményi alapítások tanulsága ma is aktuális: a magyar kulturális identitás megőrzése tudatos intézményépítést és emlékezeti munkát igényel. A történeti tudat ápolása, a térképészeti örökség megőrzése és az intézményi kontinuitás fenntartása nélkülözhetetlen a nemzet szellemi folytonosságához.
