A patikák polcain sorakozó színes dobozok mögött ritkán gondolunk arra, hogy mi történik a szervezetünkben. Kapszula reggel, por délben, kivonat este – egyre többen szednek valamilyen természetes készítményt anélkül, hogy orvossal konzultálnának. Fittség, energia, fogyás, ízületi panaszok enyhítése: gyakorlatilag mindenre van valami. Az amerikai Drug Induced Liver Injury Network kutatása most rámutatott, amit kevesen sejtenek: egyes növényi kivonatok súlyos májkárosodást okozhatnak.
Dr. Nagy Péter hepatológus tapasztalatai szerint sokan abban a téves hitben vannak, hogy ami természetes, az automatikusan biztonságos. „A betegek gyakran meg sem említik, hogy naponta szednek kurkuma- vagy zöldteakivonatot, mert nem tekintik gyógyszernek” – magyarázza. A valóság az, hogy a koncentrált kivonatok egészen más hatást fejtenek ki, mint az ételben vagy teában fogyasztott változatok. A kurkuma fűszerként kiváló gyulladáscsökkentő, de kapszulázva, ipari mennyiségben bevéve a máj is megérzi. A DILIN vizsgálata szerint a májkárosodással összefüggésbe hozott esetek 3,5 százalékában kurkumakészítmény szerepelt.
A zöldteakivonat az esetek egy százalékában fordult elő. Az EGCG nevű hatóanyag magas koncentrációban terheli a májat, miközben a reggeli zöld tea teljesen biztonságos. Hasonló helyzet tapasztalható az ashwagandha, a fürtös poloskavész vagy a Garcinia Cambogia esetében is. A budapesti Szent István Kórház hepatológiai ambulanciáján az elmúlt két évben megduplázódott az étrend-kiegészítő okozta májproblémák száma. A betegek gyakran csak akkor fordulnak orvoshoz, amikor már sárgasággal, sötét vizelettel vagy súlyos fáradtsággal küzdenek.
A máj csendes szerv, ritkán fáj, ezért a tünetek sokszor alattomos módon jelentkeznek. Hirtelen étvágytalanság, megmagyarázhatatlan fogyás, folyamatos émelygés, jobb felső hasi nyomás – ezek mind figyelmeztető jelek lehetnek. „Amit ételként, fűszerként fogyasztunk, azt a szervezet évezredek óta ismeri” – mondja Kovács Mária klinikai dietetikus. „A problémát a túlkoncentrálás jelenti. Senki nem iszik meg húsz csésze zöld teát egyszerre, de egy kapszulában ennek megfelelő hatóanyag lehet.”
Az európai étrend-kiegészítő piac szabályozása lényegesen lazább, mint a gyógyszereké. Nincs kötelező klinikai vizsgálat, a gyártók sok esetben nem közlik a pontos hatóanyag-tartalmat. A vásárlók gyakran nem is tudják, mit vesznek be. A probléma nem feltétlenül a növényekkel van, hanem azzal, ahogy feldolgozzuk és fogyasztjuk őket. Kultúránk évszázadokon át ismerte ezeket a gyógynövényeket teaként, főzetként, fűszerként. A modern ipari koncentrálás viszont kilöki őket természetes kontextusukból.
A tradicionális magyar gyógynövényismeret mindig óvatosan bánt a természet ajándékaival. Nagyszüleink tudták, hogy minden növénynek megvan a maga adagja, ideje, módja. A mai étrend-kiegészítő őrület ezzel ellentétes logikát követ: minél több, minél koncentráltabb, minél gyorsabb eredmény. Talán érdemes lenne visszatérni a józan mértéktartáshoz, ami egykor jellemezte étkezési kultúránkat. A májunk hálás lenne érte.
