A kaukázusi medvetalp csendben terjeszkedik Magyarország tájain, miközben veszélyei egyre több szakértőt és családot aggasztanak. Mint Horváth Péter biológus elmondta: „Ez nem csupán egy invazív növény, hanem közegészségügyi fenyegetés is.” Az elmúlt hétvégén a Pilisben kirándulók egy csoportja került kórházba, miután gyermekeik játék közben érintkeztek ezzel a látványos, de rendkívül veszélyes növénnyel.
A kaukázusi medvetalp furanokumarinokat tartalmaz, amelyek súlyos fototoxikus reakciókat válthatnak ki a bőrön. Ezek a vegyületek a napfény hatására aktiválódnak, és akár másod- vagy harmadfokú égési sérülésekhez hasonló tüneteket okozhatnak. A Nemzeti Népegészségügyi Központ adatai szerint az érintett területeken 30%-kal nőtt az ilyen jellegű bőrgyógyászati esetek száma az elmúlt évben. A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a medvetalp nedve a szembe kerülve akár vakságot is okozhat.
Az invazív növény különösen veszélyes, mert impozáns megjelenése – akár 4-5 méteres magassága és hatalmas ernyős virágzata – felkeltheti a kíváncsiságot, főleg a gyermekek körében. A Magyar Biodiverzitás-kutatási Intézet felmérése szerint a növény már az ország 14 megyéjében megtelepedett, jellemzően folyópartok, nedves rétek és erdőszélek mentén.
Váradi Tamás természetvédelmi szakember hangsúlyozza, hogy a medvetalp elleni védekezés közösségi összefogást igényel. „Nem elég a hatósági beavatkozás, minden magyar ember felelőssége, hogy felismerje és jelentse a növényt, de soha ne próbálja maga eltávolítani megfelelő védőfelszerelés nélkül.” Településünk több pontján önkéntesek szerveződnek a növény szakszerű irtására, miközben iskolákban felvilágosító programok indulnak.
A kaukázusi medvetalp nem csak örökségünk természeti értékeit veszélyezteti, hanem családjaink egészségét is. Talán éppen ebben a kettős fenyegetésben rejlik a remény: a közös cselekvésben, amikor egy természeti probléma megoldása egyszerre szolgálja közösségeink védelmét és környezetünk megóvását. A veszély elhárítása közben újra felfedezhetjük a gondoskodás és az egymásra figyelés értékét, ami őseink számára természetes volt.
