A nagymamám mindig azt mondta: „Reggelizz, mint egy király, ebédelj, mint egy polgár, és vacsorázz, mint egy koldus.” Mostanában azonban, amikor a Szent István Egyetem kutatói közzétették legújabb tanulmányukat az éjszakai étkezés hatásairól, kezdem érteni, mennyi bölcsesség rejlett ebben a régi mondásban. A kutatók megállapították, hogy a lefekvés előtti három órában történő étkezés akár 40%-kal növelheti a szívbetegségek kockázatát.
Amikor a Váci utcai éttermek még éjfélkor is tele vannak vendégekkel, vagy amikor a fiatalok hajnali kettőkor rendelnek házhoz pizzát, tulajdonképpen saját testük természetes ritmusát zavarják meg. Dr. Kovács Katalin, a Magyar Kardiológusok Társaságának tagja elmagyarázta: „Az emberi test nem éjszakai emésztésre teremtődött. Amikor alszunk, a szervezetünknek regenerálódnia kell, nem pedig emésztenie.” A szakember szerint a késői étkezés nemcsak szívproblémákhoz vezethet, de összefüggésbe hozható a vérnyomás emelkedésével és az alvásminőség romlásával is.
Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a magyarok 34%-a rendszeresen eszik lefekvés előtt két órán belül. Talán nem véletlen, hogy a szív- és érrendszeri megbetegedések aránya is kiemelkedően magas hazánkban. Szabó Péter, a hagyományos magyar étkezési kultúrát kutató néprajztudós rámutat: „A paraszti kultúrában napnyugta után már csak ritkán fogyasztottak ételt. A modern életmód azonban felborította ezeket a természetes ritmusokat.”
A Pannonhalmi Főapátság egészségprogramja keretében Máté Atya nemrég beszélt arról, hogy az étkezés időzítése spirituális szempontból is jelentőséggel bír: „A mértékletesség nem csak azt jelenti, hogy mit és mennyit eszünk, hanem azt is, hogy mikor. Az esti önmegtartóztatás egyfajta mini böjt, amely testi és lelki egészségünket egyaránt szolgálja.”
Mit tehetünk tehát? A szakértők egybehangzó véleménye szerint tartsuk be a „három órás szabályt” – lefekvés előtt legalább három órával fejezzük be az étkezést. Ha mégis éhesek lennénk este, válasszunk könnyű, fehérjedús falatokat egy pohár víz kíséretében. Ahogy nagyanyáink mondanák: „Az éjszaka a pihenésé, nem a tányércsörgésé.” És mint oly sok esetben, ezúttal is nekik volt igazuk.
