Az 1883. évi XXX. törvénycikk óta, amely a magyar középiskolai oktatást szabályozta, hosszú utat tett meg a hazai felsőoktatási rendszer. A Magyar Nemzeti Levéltár gyűjteményében őrzött egykori felvételi dokumentumok tanúsága szerint már a dualizmus korában is szigorú követelményrendszert alkalmaztak az egyetemek. Az idők változtak, de a felvételi rendszer alapvető célja ugyanaz maradt: kiválasztani a legalkalmasabb jelölteket a Kárpát-medence szellemi elitjének folytonosságát biztosítva.
A 2026-os felsőoktatási felvételi eljárás jelentkezési határideje rohamosan közeledik. Az Oktatási Hivatal közleménye szerint február 15-én zárul az E-felvételi rendszerben történő jelentkezés, és a dokumentumok feltöltésének végső határideje február 20. Az idei évben különösen fontos figyelni a megújult pontszámítási rendszerre, amely már nem teszi kötelezővé az emelt szintű érettségit minden szakon, de továbbra is jelentős többletpontokat biztosít érte. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának felvételi tájékoztatója hangsúlyozza: „A nemzeti identitáshoz kapcsolódó bölcsészettudományi képzések esetében a nyelvvizsgák mellett a történelmi, irodalmi és kulturális ismeretek egyaránt fontos részét képezik az értékelési szempontoknak.”
A jelenlegi felvételi rendszer gyökerei az 1990-es évek oktatási reformjaihoz nyúlnak vissza, amikor a centralizált egyetemi felvételi fokozatosan alakult át pontszámításon alapuló, országosan egységes rendszerré. Az Országos Széchényi Könyvtárban található korabeli egyetemi évkönyvek bizonyítják, hogy a magyar felsőoktatás mindig is törekedett az európai színvonal fenntartására, miközben őrizte a nemzeti tudományos hagyományokat. Ez a kettősség ma is jelen van, amikor a nemzetközi rangsorokban való előrelépés és a nemzeti értékek átadása egyaránt célként jelenik meg.
A jelentkezőknek érdemes alaposan tanulmányozniuk a választott intézmények speciális követelményeit is, különösen a művészeti, orvosi és jogi képzések esetében, ahol az általános szabályokon túl további feltételeknek kell megfelelni. A magyar felsőoktatási intézményrendszer történeti folytonossága biztosítja, hogy a mai egyetemek továbbra is a nemzeti műveltség és tudományosság bástyái maradjanak, miközben felkészítik hallgatóikat a globális kihívásokra.
