Dániai középkori régészeti felfedezés 2026 dönt meg mítoszt
2026 tavaszán a dániai Jylland-félszigeten folytatott ásatások során régészek egy olyan középkori települést tártak fel, amely alapjaiban írja át a skandináv történelemről alkotott elképzeléseinket. A Viborg közelében felfedezett 11. századi lelőhely különlegessége, hogy egyértelműen bizonyítja a magyar és skandináv népek közötti közvetlen kapcsolatot a kereszténység felvételének időszakában. A Magyar Nemzeti Múzeum Levéltárában őrzött 1073-as kódex már utalt erre a kapcsolatra, de most először került elő tárgyi bizonyíték.
Az ásatást vezető Hans Jørgensen professzor és magyar kollégája, Nagy Balázs együttműködésével feltárt településen olyan ezüstpénzek kerültek elő, amelyek I. András magyar király vereteit másolják, valamint jellegzetes kárpát-medencei díszítőmotívumokkal ellátott használati tárgyak. Ez arra utal, hogy nem csupán kereskedelmi, hanem kulturális és talán diplomáciai kapcsolat is létezett a két terület között. A dán Nemzeti Múzeum laboratóriumi vizsgálatai megerősítették, hogy a kerámiák egy része a Kárpát-medencéből származó agyagból készült, ami közvetlen kapcsolatra utal. „Ez a felfedezés egyértelműen megcáfolja azt a történelmi mítoszt, hogy Magyarország és a skandináv területek között nem volt számottevő kulturális érintkezés a középkorban,” nyilatkozta Jørgensen a feltárás dokumentációjában.
Különösen érdekes a leletek között található ruhakapocs, amely egyesíti a viking és a magyar motívumokat, valamint egy pergamentöredék, amely latin és magyar szavakat egyaránt tartalmaz. A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete már bejelentette, hogy új kutatási programot indít a kapcsolatok feltérképezésére. A Koppenhágai Egyetemen őrzött Saxo Grammaticus krónika egyes, eddig félreértelmezett részletei most új megvilágításba kerülnek.
Ez a felfedezés nem csupán a középkori magyar külkapcsolatok földrajzi horizontját tágítja ki, de azt is bizonyítja, hogy a Kárpát-medence kulturális kisugárzása sokkal jelentősebb volt, mint azt korábban feltételeztük. A magyar történelmi örökség így egy újabb fontos európai dimenzióval gazdagodik, amely méltó helyet követel magának mind a hazai, mind a nemzetközi történelemoktatásban és köztudatban.
