A Szent István Bazilika harangjai ma délelőtt nem csupán a szentmisére hívtak. Éry Balázs zongoraművész, zeneszerző és a Zeneakadémia professzora tegnap este, hetvenöt éves korában elhunyt. A művész, aki több mint fél évszázadon át formálta a magyar zenei életet, békésen távozott budapesti otthonában családja körében.
„A zene nem pusztán hangok sorozata, hanem a lélek beszéde” – mondta gyakran tanítványainak Éry, akinek interpretációi Bach-tól Bartókig és saját kompozíciói is ezt a mély meggyőződést tükrözték. A Kodály-módszeren nevelkedett művész különleges érzékenységgel ötvözte a klasszikus európai hagyományt a magyar népzenei gyökerekkel, létrehozva azt a jellegzetes hangzásvilágot, amely nemzetközileg is ismertetőjegyévé vált.
A Liszt Ferenc-díjas zongoraművész pályafutása során öt kontinens koncerttermeiben lépett fel, miközben soha nem szakadt el szülőhazájától. Szombathelyi születésű lévén különös figyelmet szentelt a vidéki tehetséggondozásnak. A 2010-es években indított „Hangok Hidakat Építenek” programja révén több ezer falusi gyermekhez vitte közel a klasszikus zenét, bizonyítva, hogy a művészi érték és a közösségi szolgálat nem zárják ki egymást.
Tanítványai között számos nemzetközi versenyek díjazottja található, pedagógiai öröksége azonban túlmutat a technikai képzésen. „Éry tanár úr nem csupán zongorázni tanított meg, hanem látni és hallani a világ rejtett összefüggéseit” – nyilatkozta egyik volt növendéke, a ma már Bécsben tanító Horváth Eszter.
Éry Balázs zenei hagyatéka – több mint száz kompozíció és számtalan felvétel – mellett egy másik örökséget is ránk hagyott: a kultúra és hit elválaszthatatlan egységének tanúságtételét. A Magyar Művészeti Akadémia közleményében „a szakrális és profán határvidékén egyensúlyozó géniuszként” emlékezik rá, akinek művészete és élete egyaránt hidat képezett múlt és jelen, hagyomány és megújulás között.
A Zeneakadémia nagytermébe tervezett búcsúztató szentmisét követően szülővárosában, Szombathelyen helyezik örök nyugalomra. Művei azonban tovább élnek koncerttermekben, templomokban, iskolákban – s mindazok szívében, akik valaha részesültek abból a különleges ajándékból, amit Éry Balázs a zenén keresztül adott nemzetének és az egyetemes kultúrának.
