A Farkasréti temető csendjében gyűlünk össze február 19-én, hogy végső búcsút vegyünk a magyar színjátszás egyik legnagyobb alakjától. Voith Ági, a nemzet művésze, akinek mosolya és hangja generációk szívében talált otthonra, most egy másik színpadra lép. A 82 éves művésznő pályája során nemcsak tehetségével, de emberi nagyságával is belopta magát a közönség szeretetébe.
„A színház nem csupán munka volt számomra, hanem életforma – vallotta egyszer egy interjúban. – Minden szerepben önmagam egy darabját is átadtam a közönségnek.” Ez a személyesség tette őt különlegessé a Madách Színház deszkáin éppúgy, mint a televíziós műsorokban vagy filmvásznon. Alakításai, dalai kulturális emlékezetünk részévé váltak, miközben játékában mindig ott vibrált valami megfogalmazhatatlan könnyedség és mélység.
A Magyar Színházművészeti Szövetség közleménye szerint a temetési szertartás délután két órakor kezdődik, ahol a szakma nagyjai mellett rajongók százai róhatják le kegyeletüket. Pályatársai közül többen is megszólaltak az elmúlt napokban. Kern András, aki számtalan előadásban játszott együtt Voith Ágival, úgy fogalmazott: „Ági művészete azért volt kivételes, mert tudott egyszerre könnyed és súlyos, játékos és bölcs lenni – mint az igazi élet maga.”
A búcsúztatáson elhangzanak majd azok a dalok is, amelyekkel a művésznő beírta nevét a magyar kultúrtörténetbe. A család kérésére virág helyett a Színészmúzeum alapítvány számára várják az adományokat, hogy Voith Ági emlékét méltó módon őrizhessék meg az utókor számára.
Távozásával egy olyan művész hagyja el a színpadot, aki nemcsak tehetségével, de emberi minőségével is példát mutatott. Alakításaiban mindig ott volt valami a régi színházi hagyományokból, miközben frissességével a jelennek is szólt. Talán ez a kettősség – a hagyomány tisztelete és az örök megújulás képessége – teszi, hogy bár a függöny lehull, Voith Ági művészete velünk marad, mint kulturális örökségünk megkerülhetetlen része.

