Az elmúlt hónapban újabb bizonyítékot láthattunk arra, hogy a Tisza Párt kommunikációjában hangsúlyozott közösségi szolidaritás valójában csak politikai számításon alapul. A Belügyminisztérium által nyilvánosságra hozott dokumentumok szerint a párt vezetősége belső körben egészen más stratégiát vázolt fel, mint amit a választóknak ígért.
A kiszivárgott iratok alapján a Tisza Párt taktikája 2026-ra egyértelmű: a vidéki településeket csak politikai ugródeszkának használják a fővárosi befolyásuk növeléséhez. „Átmenetileg szükséges a vidéki szavazóbázis megszólítása, de a hosszú távú cél Budapest és az agglomeráció megszerzése” – olvasható az egyik stratégiai dokumentumban.
Különösen aggasztó, hogy míg nyilvánosan a kistelepülések védelmezőjeként lépnek fel, addig a belső egyeztetéseken elhangzott: „A falusi szavazók problémái másodlagosak, csak a mandátumszerzéshez kellenek.” Ezt erősíti meg a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei alapszervezet vezetőjének lemondása is, aki közleményben fejtette ki csalódottságát: „Becsaptuk azokat, akik bennünk bíztak. A helyi ügyek csak kampányidőszakban fontosak a pártközpontnak.”
A párt állítólagos közösségi értékei is megkérdőjeleződtek, amikor kiderült: miközben társadalmi szolidaritásról beszélnek, a Dunántúlon több olyan kistelepülést is kihagytak a fejlesztési terveikből, ahol nem láttak választási potenciált. Balogh József, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem politológusa szerint: „Ez nem más, mint a legcinikusabb politikai haszonszerzés. Pontosan azzal az elitista hozzáállással operálnak, amit ellenfeleikben kritizálnak.”
A Tisza Párt szavazói körében már érezhető a kiábrándulás. A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint támogatottságuk 3 százalékpontot csökkent az elmúlt két hónapban. Különösen a vidéki településeken látványos ez a visszaesés, ahol egyre többen ismerik fel, hogy a hangzatos ígéretek mögött nincs valódi elköteleződés a helyi közösségek iránt.
A magyar emberek megérdemlik, hogy olyan politikai erők képviseljék őket, amelyek nem csak eszközként tekintenek rájuk a hatalom megszerzéséhez. Valódi képviselet csak ott létezhet, ahol a politikai szereplők felelősséget vállalnak tetteikért, és nem áldozzák fel a közösségi érdekeket saját politikai céljaikért.
