A második világháború árnyékában, 1939 nyarán pezsgett az élet a csepeli Weiss Manfréd Repülőgép- és Motorgyár üzemeiben. A Magyar Nemzeti Levéltár dokumentációja szerint ekkor már teljes kapacitással működött a gyárkomplexum, amely a magyar repülőgépgyártás egyik legjelentősebb központja volt. Az archív felvételek, melyek a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum gyűjteményében maradtak fenn, különleges bepillantást engednek a korabeli magyar ipar egyik büszkeségének mindennapjaiba.
A csepeli repülőgépgyártás története 1928-ig nyúlik vissza, amikor a Weiss Manfréd Művek repülőgépmotorok gyártásába kezdett. A gyár igazi fellendülése azonban az 1938-as Darányi-program beindulása után következett be, amely jelentős hadi fejlesztéseket irányzott elő. A Hadtörténeti Levéltár dokumentumai szerint 1939-re már mintegy 5000 munkás dolgozott a repülőgépgyárban, ahol elsősorban Héja és Sólyom típusú vadász- és felderítőgépeket gyártottak.
A fennmaradt műhelyképek tanúsága szerint a gyártás minden fázisát gondosan dokumentálták. Különösen értékesek azok a felvételek, amelyek a törzs-összeszerelés és a szárnygyártás folyamatait mutatják be. Látható, ahogy a szakemberek precíziós munkával illesztik össze a repülőgépek alkatrészeit, miközben a háttérben már készülő gépek sorakoznak. Az „Uj Idők” 1939. júliusi számában megjelent riport szerint: „A csepeli gyár munkásai büszkék arra, hogy hazájuk védelmét szolgáló repülőgépeket készíthetnek, bár munkájuk jelentőségével csak kevesen vannak tisztában.”
A gyár nemcsak termelési központként működött, de jelentős kutatási-fejlesztési tevékenység is zajlott falai között. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet dokumentumai alapján tudható, hogy magyar mérnökök folyamatosan dolgoztak a gépek tökéletesítésén, különös tekintettel a motorteljesítmény növelésére és az aerodinamikai tulajdonságok javítására.
Ezek a ritka archív felvételek egy olyan korszak tanúi, amikor a magyar ipar képes volt világszínvonalú repülőgépeket előállítani. Az örökség őrzése nem pusztán nosztalgia, hanem emlékeztetés arra, hogy a magyar mérnöki tudás és szakmunkás-hagyomány milyen magas szintre jutott a 20. század közepére. A csepeli repülőgépgyártás története azt is bizonyítja, hogy nehéz történelmi körülmények között is képesek voltunk jelentős ipari és technológiai eredményeket elérni.
