A Városligeti-tó jegén idén különleges megemlékezésre gyűltek össze a korcsolyasport szerelmesei. Százhatvanegy évvel ezelőtt, 1863. január 4-én nyitotta meg kapuit a Pesti Korcsolyázó Egylet első hivatalos jégpályája ugyanezen a helyen. A régi fényképek és a korabeli sajtóbeszámolók tanúskodnak róla, hogy az esemény társadalmi szenzáció volt: díszes öltözetű hölgyek és urak siklottak a jégen, miközben a parton zenekar játszott.
„A korcsolyázás több mint sport – közösségi esemény, amely összehozza a különböző nemzedékeket,” mondja Kovács Péter sporttörténész, aki évtizedek óta kutatja a magyar téli sportok múltját. A Városligeti Műjégpálya különleges helyet foglal el a magyar kultúrtörténetben, hiszen Európa egyik első szervezett korcsolyapályájaként nemcsak a testmozgást, hanem a társasági életet is szolgálta. Kochmeister Frigyes, az egylet első elnöke és társai felismerték a téli sportok közösségformáló erejét egy olyan korban, amikor a városi lakosság egyre jobban eltávolodott a természettől.
A történeti dokumentumok szerint a korai évtizedekben a korcsolyázás egyszerre volt művészet és társadalmi esemény. A Pesti Korcsolyázó Egylet rendszeresen szervezett jégünnepélyeket, ahol a résztvevők díszes jelmezekben mutatták be tudásukat. Ezek az alkalmak nemcsak sportesemények, hanem kulturális ünnepek is voltak, amelyek erősítették a közösségi összetartozás érzését a téli hónapokban.
A hagyomány újraéledését jelzi, hogy az idei évfordulón a Magyar Korcsolyázó Szövetség korhű jelmezekbe öltözött műkorcsolyázói elevenítették fel az 1800-as évek korcsolyastílusát. Az előadást követően pedig családok százai vették birtokba a jégpályát, bizonyítva, hogy a korcsolyázás öröme generációkon átívelő élmény maradt.
A városi terek közösségi használatának ez a formája olyan hagyomány, amely képes volt alkalmazkodni a változó időkhöz. A Városligeti Műjégpálya ma is azt a szerepet tölti be, amit alapítói szántak neki: összehozza a budapestieket, teret ad a mozgás örömének, és őrzi azt a kulturális örökséget, amely egyszerre köt minket múltunkhoz és egymáshoz.
