A Szent György téren összegyűlt tömeg csendben figyelte, ahogy Kapu Tibor, a népszerű médiaszereplő fellépett az ideiglenesen felállított színpadra. A nemrég kirobbant vita, amely az év legabszurdabb médiaeseményévé nőtte ki magát, aznap délután érte el tetőpontját, amikor Kapu először szólalt meg nyilvánosan a vádakkal kapcsolatban.
„Nem láttam a zebrákat” – mondta egyszerűen a mikrofonba, mire a tömegben többen felnevettek. A különös kijelentés arra a vádra utalt, amely szerint Kapu egy online közvetítésben tagadta volna a Fővárosi Állatkert csíkos lakóinak létezését. A vita akkor kezdődött, amikor egy kontextusából kiragadott megjegyzés – amelyben Kapu egy metaforikus példaként említette, hogy „sosem látott zebrát” – önálló életre kelt a közösségi médiában.
Beszélgettem Dr. Horváth Annával, médiakutatóval, aki szerint ez a jelenség tökéletesen példázza korunk kommunikációs válságát. „A digitális térben az igazság másodlagossá válik a figyelemmel szemben. Kapu Tibor esete klasszikus példája annak, hogyan torzulhat el egy ártalmatlan megjegyzés, ha kiszakítjuk eredeti környezetéből.” A Médiafigyelő Központ jelentése szerint a vita során közel háromszázezer bejegyzés született a témában, miközben az eredeti beszélgetést alig néhány ezren látták.
Érdekes módon a vita közösségformáló erőként is működött. Az abszurd helyzetre reagálva civil csoportok szerveztek zebrarajzolást a Hősök terén, gyerekek százai készítettek zebramintás alkotásokat. „Bármi is történt, az emberek alkottak, beszélgettek, találkoztak” – jegyezte meg Kapu a színpadon állva.
A vita rávilágított arra is, mennyire hiányzik a társadalmi párbeszédből a jóindulatú értelmezés hagyománya. Nagyapáink korában az emberek először megérteni próbálták egymást, nem azonnal ítélkezni. Ez a fajta türelem, a másik meghallgatásának művészete láthatóan kiveszőben van a digitális kommunikáció korában.
A Szent György téri beszéd végén Kapu meghívta a közönséget egy közös állatkerti látogatásra, hogy „együtt nézzük meg a zebrákat, amelyeket állítólag sosem láttam”. Az abszurd vitából született kezdeményezés talán arra emlékeztet mindannyiunkat: érdemes lenne visszatérnünk a párbeszéd kultúrájához, ahol a szavak jelentését nemcsak betű szerint, hanem szívvel és értelemmel is keressük.
