Az epheszoszi régészeti ásatások 2026 januárjában váratlan eredményt hoztak: a török partvidéken fekvő ókori metropolisz területén egy eddig ismeretlen, Kr. u. 1. századi könyvtárépület maradványait tárták fel. A Magyar Nemzeti Múzeum kutatócsoportja által vezetett feltárás során előkerült épületrész különlegessége, hogy falain korai keresztény szimbólumok és arameus nyelvű feliratok találhatók, melyek Szent Pál apostol epheszoszi tartózkodásával hozhatók összefüggésbe.
A leletek jelentőségét növeli, hogy Epheszosz nem csupán az ókori világ egyik legjelentősebb városa volt, hanem a kereszténység korai történetének is kulcsfontosságú helyszíne. Az Apostolok Cselekedeteiben (19:1-41) részletesen olvashatunk Pál apostol itt töltött időszakáról és az Artemisz-kultusszal való összeütközéseiről. Dr. Kovács Mária régész, a feltárás vezetője szerint: „Ez az első kézzel fogható bizonyíték arra, hogy már a városban létezett egy szervezett keresztény közösség a hivatalos egyházi struktúrák kialakulása előtt.”
A Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének közreműködésével végzett radiokárbon vizsgálatok megerősítették, hogy az épületrész Kr. u. 60-90 között épült, éppen abban az időszakban, amikor az epheszoszi keresztény közösség formálódott. Az egyik falszakaszon található felirattöredék különösen értékes, mivel tartalmazza a „synagōgḗ” (gyülekezet) és „ekklēsía” (egyház) görög kifejezéseket, utalva a korai keresztény közösség identitásának alakulására.
A feltárás során előkerült cseréptöredékeken és használati tárgyakon látható szimbólumok értelmezése új megvilágításba helyezi az epheszoszi keresztények mindennapi életét. A régészeti bizonyítékok arra utalnak, hogy a zsidó diaszpórából kinövő keresztény közösség fokozatosan alakította ki saját identitását és szertartásrendjét. Az ásatásokon dolgozó magyar kutatók eredményei alapvetően módosíthatják a korai egyháztörténetről alkotott tudományos képet.
Az Epheszoszban feltárt leletek jelentősége túlmutat a vallástörténeti vonatkozásokon, hiszen bizonyítékot szolgáltatnak a Kárpát-medence és Kis-Ázsia közötti tudományos és kulturális kapcsolatok évezredes hagyományára is. A magyar régészek munkája emlékeztet bennünket arra, hogy nemzeti örökségünk része a keresztény civilizáció alapjainak feltárásában való részvétel és ennek tudományos dokumentálása.
