Az év első meteorrajának, a Quadrantidáknak a maximuma január 3-án és 4-én éri el csúcspontját, páratlan égi látványosságot ígérve a megfigyelőknek. A Magyar Csillagászati Egyesület archívumai szerint ez az egyetlen olyan jelentősebb meteorraj, amely nem egy üstökös, hanem egy kisbolygó törmelékeiből származik – az 1983 TB aszteroidából, amely valószínűleg maga is egy korábbi üstökös maradványa.
A Quadrantidák különlegességét az adja, hogy rendkívül intenzív, de rövid ideig tartó maximummal rendelkezik. A Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet megfigyelései alapján óránként akár 60-120 meteor is látható lehet kedvező körülmények között. Az idei megfigyelést azonban megnehezíti a telihold közelsége, amely jelentősen csökkenti a halványabb hullócsillagok láthatóságát. A meteorraj az egykori Kvadráns (Quadrans Muralis) csillagképről kapta nevét, amely ma már nem szerepel a hivatalos csillagképek között, területe a Bootes (Ökörhajcsár) csillagkép része.
A megfigyeléshez érdemes a városi fényektől távol, sötét helyet keresni, és a keleti-északkeleti égbolt felé tekinteni éjfél után. Bár a telihold fénye zavaró tényező, a fényesebb meteorok így is látványos tűzgömbökként hasíthatnak át az égbolton. A meteorok megfigyelése nem igényel speciális eszközöket – szabad szemmel is jól láthatók, sőt, a távcső használata kifejezetten hátrány, mivel beszűkíti a látómezőt.
A Magyar Csillagászati Egyesület feljegyzései szerint a Quadrantidák aktivitása évszázadok óta dokumentált jelenség. Az első részletes megfigyelések a 19. század közepéről származnak. A meteorrajok tanulmányozása nemcsak esztétikai élményt nyújt, de tudományos jelentőséggel is bír: segít megérteni a Naprendszer kisebb égitesteinek viselkedését és a bolygóközi anyag eloszlását. A hagyományos népi megfigyelésekben ezeket az égi jelenségeket gyakran az időjárás vagy a termés előjeleiként értelmezték, ami mutatja, hogy az égbolt megfigyelése mindig is fontos része volt a magyar kultúrának.
