A Magyar Tudományos Akadémia Lendület programjának keretében 2024-ben indított „Kárpát-medencei identitáskutatás” első jelentős eredményeit ismertették a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen. A kutatás, amely az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárának újabban feldolgozott családi levelezéseit és a Román Állami Levéltár csíkszeredai részlegének anyagait is feldolgozta, rávilágít az erdélyi magyar identitás történelmi rétegeinek folytonosságára.
Az identitás megőrzésének kérdése ma is központi jelentőségű az erdélyi magyarság számára. Ahogy Portik Vilmos, a kutatás erdélyi vezetője fogalmazott: „Az erdélyi magyar identitás nem csupán történelmi emlék, hanem élő valóság, amely a mindennapokban formálódik és küzd a fennmaradásért.” A kutatás szerint a hagyományos intézmények – egyház, iskola, család – szerepe továbbra is meghatározó, de mellettük egyre erősödik a digitális térben zajló identitásképzés jelentősége is.
Az elemzések különös figyelmet fordítottak a történelmi és területi emlékezet kérdésére. A Bethlen Gábor Dokumentációs Központ által őrzött kéziratos térképgyűjtemény feldolgozása rámutatott, hogy az erdélyi magyarság területi identitástudata folyamatosan alakult az elmúlt évszázadokban, de megőrizte alapvető vonásait. Ez a folytonosság teszi lehetővé, hogy a közösség a gyökeresen megváltozott körülmények ellenére is képes volt megőrizni kulturális örökségét.
A kiterjedt adatfelvételen alapuló vizsgálat – amely közel 2000 erdélyi magyar megkérdezésével készült – azt is kimutatta, hogy a fiatalabb nemzedék identitásában erősödnek a regionális elemek, miközben a magyarsághoz való tartozás tudata is stabil maradt. Zsigmond Barna Pál, a kutatás magyarországi koordinátora szerint: „Az erdélyi magyarság identitásmegőrzési stratégiái fontos tanulságokkal szolgálnak az anyaország számára is, különösen egy olyan korban, amikor a nemzeti identitás kérdése egész Európában újraértelmeződik.”
Az eredmények azt sugallják, hogy az erdélyi magyar identitás rugalmassága és többrétegűsége lehet az a modell, amely segíthet a Kárpát-medencei magyarság számára megtalálni a hagyomány és modernizáció közötti egyensúlyt. A kutatók hangsúlyozták, hogy a kulturális örökség megőrzése és az identitástudat ápolása nem a múltba való visszafordulást, hanem a jövő iránti felelősségvállalást jelenti.
