A Disney stúdió bejelentette, hogy 2026-ban újabb klasszikus rajzfilmjeinek élőszereplős változatait készíti el. A Hamupipőke és A kis hableány után most A Szépség és a Szörnyeteg, valamint a Herkules is új köntösben jelenik meg. Miközben a technológiai innováció lehetővé teszi e mesék látványos újragondolását, felmerül a kérdés: vajon az eredeti alkotások értékei és szellemi öröksége megmarad-e az újrafeldolgozásokban?
Az elmúlt évtizedben tapasztalt Disney-stratégia, amely a nosztalgia húrjait pengetve alakítja át a rajzfilmklasszikusokat, kettős hatást eredményez. Egyrészt új közönséghez juttatja el a régi történeteket, másrészt gyakran felhígítja az eredeti művek mélységét és szimbolikáját. „A klasszikus Disney-filmek azért váltak időtállóvá, mert egyetemes értékeket közvetítettek időtlen formában,” fogalmazott Kovács Tamás filmesztéta a Filmművészeti Egyetem legutóbbi konferenciáján.
A családi értékek, az áldozatvállalás, a belső szépség és a hit ereje olyan témák, amelyek évszázadok óta szerves részei a magyar mesekincsnek is. Az eredetileg is ezekre építő Disney-klasszikusok élőszereplős változatai azonban gyakran elvesztik spirituális mélységüket, miközben a látványra és a technikai bravúrokra helyezik a hangsúlyt. A Hamupipőke történetének legújabb feldolgozása például elhagyta azt az eredeti üzenetet, hogy a belső tisztaság és jóság többet ér minden külső szépségnél.
A készülő filmek kapcsán érdemes elgondolkodnunk azon, mit jelent számunkra a kulturális örökség. Az élőszereplős adaptációk ígérete egyfelől izgalmas, másfelől aggodalomra ad okot, vajon megőrzik-e azokat az értékeket, amelyek miatt nemzedékek nőttek fel e történeteken. Talán a legjobb, amit tehetünk, hogy gyermekeinknek először az eredeti változatokat mutatjuk meg, és velük együtt fedezzük fel újra e történetek gazdagságát, mielőtt a modern feldolgozásokkal találkoznának.
