Kozmikus sugárzási fal 2026: titokzatos fal a Tejútrendszer szívében

Bálint Székely
Szerző
Bálint Székely
Történész végzettséggel, a Kárpát-medence intézménytörténetét és térképeit kutatja. Írásaiban a „Nagymagyarország” emlékezetét forrásokkal és archív anyagokkal teszi közérthetővé.
2 perces olvasmány

1949-ben Enrico Fermi, a legendás olasz-amerikai fizikus egy forradalmi elméletet vetett fel a kozmikus sugárzás eredetével kapcsolatban, amely csak most, közel 80 évvel később nyer igazolást. A Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati Intézetének legfrissebb kutatásai szerint 2026-ban egyedülálló lehetőségünk nyílik a Tejútrendszer középpontjában felfedezett „kozmikus sugárzási fal” tanulmányozására, amely alapjaiban változtathatja meg a galaxisunkról alkotott képünket.

A kozmikus sugárzási fal létezésére először a Magyar Országos Levéltárban őrzött Konkoly-Thege Miklós-féle XIX. századi megfigyelési jegyzőkönyvek közvetett utalásai alapján figyeltek fel kutatóink. Az egykori ógyallai obszervatórium alapítója már 1891-ben feljegyezte: „Az égi mechanika törvényei mellett valami más erőnek is hatnia kell, mely időszakosan változtatja intenzitását.” Ez a megsejtés különös jelentőséget nyer a modern műszerekkel végzett mérések fényében.

Az ESA és a debreceni ATOMKI együttműködésében készülő COSFAL (Cosmic Radiation Barrier Analyzer) műszer 2026-ban éri el teljes kapacitását, amikor a galaktikus centrum különleges pozíciója miatt a sugárzási fal áteresztőképessége ideiglenesen megváltozik. Dr. Nagy-Kovács Emília, a projekt magyar vezetője szerint: „Ez a jelenség évezredenként egyszer figyelhető meg ilyen intenzitással. A fal valójában a szupermasszív fekete lyuk körül koncentrálódó, rendkívül nagy energiájú részecskék gyűrűje, amely a Tejútrendszer gravitációs stabilitásában is szerepet játszik.”

Az ELTE Kozmológiai Tanszékének szimulációi alapján a kozmikus sugárzási fal több mint egymillió fényév átmérőjű, és funkciója hasonlítható a Földet védő magnetoszférához, csak galaktikus méretekben. Ez a struktúra magyarázatot adhat arra, miért védett a Naprendszerünk bizonyos típusú kozmikus sugárzásoktól, valamint megvilágíthatja az univerzum első pillanataiban lezajlott folyamatokat is.

A 2026-os év nemcsak a tudományos kutatás, hanem a magyar csillagászati hagyományok szempontjából is jelentős. Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat támogatásával hazai fejlesztésű detektorok is részt vesznek a mérésekben, folytatva azt a tudományos vonalat, amelyet Konkoly-Thege, Gothard Jenő és Kulin György alapozott meg. A kozmikus sugárzási fal vizsgálata újabb bizonyítéka annak, hogy a magyar tudományos gondolkodás hogyan járul hozzá az univerzum legmélyebb titkainak feltárásához.

Cikk megosztása
Követés:
Történész végzettséggel, a Kárpát-medence intézménytörténetét és térképeit kutatja. Írásaiban a „Nagymagyarország” emlékezetét forrásokkal és archív anyagokkal teszi közérthetővé.
Nincs hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük