A Szent Gellért tér melletti lakásában Kovács János lassan kortyolja a szilveszter reggelén készített húslevest. „Nagyanyám mindig azt mondta, nincs jobb gyógyír a túlzásba vitt mulatság után, mint egy tányér forró tyúkhúsleves” – meséli, miközben a szilveszteri vacsora és pezsgő nyomai még érezhetők rajta.
Az újév első napján sokan ébrednek hasonló állapotban országszerte. A hagyományos magyar vendéglátás és az óév búcsúztatásának szokásai gyakran vezetnek ahhoz, amit népünk egyszerűen „macskajajnak” nevez. A népi bölcsesség azonban évszázadok óta kínál gyógymódokat is.
Dr. Szabó Katalin gasztroenterológus szerint a tradicionális magyar praktikák meglepően hatásosak lehetnek. „A savanyú káposztalé például természetes probiotikum, amely segít helyreállítani a bélflóra egyensúlyát. A korhelyleves sem véletlenül népszerű ilyenkor – a savanyú káposzta, a füstölt kolbász és a tejföl kombinációja segít semlegesíteni a gyomorsavat és pótolni az elvesztett folyadékot és ásványi anyagokat.”
A Hagyományok Háza néprajzkutatója, Molnár Gergely rámutat, hogy az újévi étkezési szokások nemcsak kulturális jelentőséggel bírnak, hanem gyakorlati célt is szolgálnak. „A lencse nemcsak szerencsét hoz az új évre, de könnyen emészthető, tápláló étel a megfáradt szervezetnek. Őseink tudták, amit ma a tudomány is igazol – a mértékletesség után visszatérés fokozatosan történjen.”
Az Óbudai Népzenei Iskola újévi koncertje után megkérdeztünk néhány résztvevőt saját házi praktikáikról. Meglepően sok válaszban szerepelt a szódabikarbóna mézes vízben, a citromos tea és a sós savanyúság. Idősebb Szalai Márton, népi gyógyító hozzátette: „A bodza- és hársfatea igazi áldás ilyenkor, ahogy nagyanyáink is használták.”
A gyógyszerészi szempontokat Dr. Németh Ildikó képviselte: „Bár léteznek hatásos gyógyszertári készítmények, a népi bölcsesség sok eleme tudományosan is megalapozott. A lassú folyadékpótlás, a könnyen emészthető, de tápláló ételek és a pihenés alkotják a legjobb terápiát.”
Ahogy az új év első napja lassan estébe fordul, érdemes felidéznünk, hogy kultúránk nemcsak a mulatságra, de a regenerálódásra is kínál bölcsességet. Talán ez is része annak a tudásnak, amely összeköti a generációkat – miközben az egyik kezünkkel a jövőbe kapaszkodunk, a másikkal őseink tapasztalatát markolásszuk, akik ugyanúgy átélték az ünnep mámorát és a másnap józanságát.
