Az év utolsó napját, a Szilvesztert mindig különleges várakozás és ünneplés övezte a magyar társadalomban. Amikor az 1914-es háborús szilveszterre tekintünk, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában őrzött felvételeken láthatjuk, ahogy a frontkatonák rögtönzött ünnepsége még a lövészárkokban is megteremtette a hagyomány folytonosságát. A katonák alkalmi díszleteket készítettek, és gyakran tábornokaik is csatlakoztak hozzájuk egy pohár pezsgőre, ahogy azt a Fotótéka katonai gyűjteménye dokumentálja.
A két világháború között a szilveszteri mulatságok társadalmi rétegződése szembetűnő. Míg az elit a Gellért vagy a Hungária szállók báltermében, frakkban és estélyi ruhában köszöntötte az új évet, addig a munkásnegyedekben szerényebb, de nem kevésbé vidám összejöveteleket tartottak. Az 1920-as, 30-as évek szilveszteri képein jól látható a társadalmi kontraszt, amit a Magyar Távirati Iroda archívumában fennmaradt fotósorozatok hűen tükröznek. A korszak különlegessége volt a rádióközvetítés megjelenése, amely 1925-től új dimenziót adott az ünneplésnek – a Magyar Rádió Archívumának feljegyzései szerint az éjféli harangszó közvetítése azonnal népszerűvé vált.
A háború utáni időszakban fokozatosan átalakult a szilveszteri ünneplés. Az 1950-es években a hivatalos ideológia próbálta átformálni a hagyományokat, az üzemi szilveszterek és a „szocialista brigádmulatságok” váltak általánossá. A Munkásmozgalmi Múzeum egykori gyűjteményében számos fotó örökítette meg ezeket a szervezett eseményeket, ahol a vidámság mellett a termelési eredmények értékelése is helyet kapott. Különösen érdekes kulturális folytonosságot mutat, hogy a népi hiedelmek és babonák – mint a malac-szerencse vagy a lencsefogyasztás – tovább éltek a szocialista korszakban is.
A Kádár-korszakban aztán újra felértékelődött a családi és baráti körben töltött szilveszter. Az 1970-80-as évek televíziós szilveszteri műsorai – amelyeket a Magyar Televízió Archívuma gondosan megőrzött – milliók számára jelentettek közös élményt. Hofi Géza, Koós János vagy a Mikroszkóp Színpad előadásai nemzeti rítussá váltak, miközben a háztartásokban a töltött káposzta és a virsli elmaradhatatlan fogásként kapcsolta össze a generációkat.
Szilveszteri hagyományaink e gazdag képi öröksége nem csupán nosztalgia, hanem társadalomtörténeti dokumentum is. A változó politikai rendszerek és gazdasági körülmények között is megmaradt az ünnep lényege: a közösségi összetartozás és a jövőbe vetett remény kifejezése. A Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményében őrzött képanyag így nem csupán eseményeket, hanem a magyar társadalom alkalmazkodóképességét és kulturális folytonosságát is megörökíti.
