Az őszi napsütésben több ezer rajongó gyűlt össze a budapesti Városligetben Csepregi Éva nagyszabású szabadtéri koncertjére. A Neoton Família egykori énekesnőjének fellépése nemcsak a ’80-as évek nosztalgikus hangulatát idézte, hanem egy váratlan eseménnyel is szolgált, amely próbára tette mind az előadót, mind a közönséget.
„Amikor elhalkultak a hangfalak a ‘Holnap hajnalig’ közepén, először azt hittem, valami technikai malőr történt,” mesélte Kovács Bálint, aki feleségével és két gyermekével érkezett. A koncert közepén ugyanis néhány percre leállt a hangosítás, és a színpadon láthatóan zavarodottság lett úrrá. Csepregi profizmusát dicséri, hogy miközben a technikusok lázasan dolgoztak a probléma elhárításán, ő nyugalomra intette a közönséget, majd leereszkedett a színpadról, és mikrofon nélkül kezdett beszélgetni az első sorokban állókkal.
Az énekesnő később a Magyar Zenei Portálnak adott interjújában elárulta: „Ez a pillanat emlékeztetett arra, amikor a ’80-as években áramszünet miatt gyertyafénynél fejeztünk be egy koncertet. A zene összeköt, akár szól a technika, akár nem.” A rövid kényszerszünet után visszatérő hangosítással folytatódó koncert talán még erősebb közösségi élményt nyújtott, mint a zavartalan előadás tette volna.
A váratlan esemény rávilágított arra, amit sokszor elfelejtünk a digitális korszakban: a valódi kulturális élmény nem a tökéletes technikai kivitelezésben, hanem az emberi kapcsolódásban rejlik. Ahogy a mellettünk állókkal összenéztünk a csendben, majd együtt énekeltünk a visszatérő zenére, egy pillanatra újra átéltük, amit nagyszüleink természetesnek vettek: a közösségi összetartozás erejét.
