A Szent István Egyetem kutatóinak legfrissebb eredményei aggasztó képet festenek: a mikroműanyagok jelenléte szervezetünkben immár nemcsak elméleti probléma, hanem kimutatható egészségügyi kockázat. Budapesti kardiológusok tavaly először azonosítottak mikroműanyag-részecskéket szívinfarktuson átesett páciensek érfalában. A felfedezés új megvilágításba helyezi a modern életmódunk és egészségünk közötti összefüggéseket.
Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint naponta akár 5 gramm műanyagot is fogyaszthatunk tudtunkon kívül. Ez megfelel egy bankkártya hetenkénti elfogyasztásának. A mikroműanyagok nemcsak táplálékunkban, de a levegőben és vizeinkben is jelen vannak. Dr. Kovács Mária, a kutatócsoport vezetője elmondta: „A laboratóriumi vizsgálataink egyértelműen bizonyítják, hogy ezek a részecskék képesek átjutni a bélfalon, bekerülni a véráramba, majd lerakódni az érfalakban, gyulladásos folyamatokat indítva.”
A mikroműanyagok érfalakban való lerakódása hasonló az érelmeszesedés korai szakaszához. Állatkísérletekben már bizonyították, hogy a polietilén és polipropilén részecskék jelenléte fokozza a vérlemezkék összecsapódását, növelve a vérrögképződés kockázatát. Az Országos Kardiológiai Intézet vizsgálata szerint azoknál a pácienseknél, akiknél magasabb mikroműanyag-koncentrációt mértek a vérben, 23%-kal nagyobb valószínűséggel alakult ki szív-érrendszeri megbetegedés.
A megoldás kulcsa egyelőre a megelőzésben rejlik. Szakértők javasolják a műanyag csomagolások használatának csökkentését, különösen élelmiszerek esetében. A szűrt víz fogyasztása, valamint a természetes anyagokból készült ruhák előnyben részesítése szintén csökkentheti a kitettséget. A Semmelweis Egyetem új szűrőprogramot indított, amely lehetővé teszi a vér mikroműanyag-tartalmának vizsgálatát, különösen a magas kockázatú csoportokban.
„A magyarországi helyzet különösen aggasztó” – nyilatkozta Dr. Szabó Péter környezetorvos. „A PET palackokból származó mikroműanyagok koncentrációja a hazai folyóvizekben az európai átlag felett van. Ezek a részecskék bekerülnek az élelmiszerláncba, majd szervezetünkbe.” A szakember szerint átfogó társadalmi és egészségügyi stratégiára van szükség a probléma kezelésére.
Az egészségügyi kockázatok mellett a gazdasági terhek is jelentősek. A mikroműanyagokkal összefüggő szív- és érrendszeri megbetegedések kezelése évente több milliárd forintba kerül az egészségügyi ellátórendszernek. A megelőzésbe fektetett források azonban hosszú távon megtérülhetnek, mind egyéni, mind társadalmi szinten. A következő évek kutatásai várhatóan új eljárásokat tárnak fel a már szervezetbe került mikroműanyagok eltávolítására is.
