A Szent Imre Gimnázium tanári szobájában zajlott beszélgetés során Kovács Anna iskolapszichológus megjegyezte, hogy egyre több diák keres fel párkapcsolati és családi problémákkal, amelyek hátterében gyakran a „csendes nárcizmus” jelensége áll. A nárcizmus e kevésbé ismert formája nem a hangos önteltségben nyilvánul meg, hanem finomabb, rejtett viselkedésmintákban, amelyek lassan, de biztosan rombolják a környezetükben élők önértékelését.
„A csendes nárcisztikus nem feltétlenül dicsekszik vagy követel figyelmet. Épp ellenkezőleg, gyakran áldozati szerepben tűnik fel, miközben finoman manipulálja környezetét,” magyarázza Kovács. Az elmúlt évek társadalmi elszigetelődése és a közösségi média egyre erőteljesebb befolyása csak fokozta ezt a jelenséget. A Magyar Pszichológiai Társaság legfrissebb kutatása szerint a felnőtt lakosság közel 15%-a mutatja a csendes nárcizmus bizonyos jeleit.
Dr. Szabó Gergely pszichiáter szerint öt figyelmeztető jel árulkodhat arról, hogy valaki csendes nárcisztikus. Először is, állandóan passzív-agresszív megjegyzéseket tesz, amelyek látszólag ártalmatlanok, valójában azonban aláássák mások önbizalmát. Másodszor, mindig áldozatként állítja be magát, hogy együttérzést váltson ki, miközben elkerüli a felelősségvállalást. Harmadszor, gyakran alkalmazza a „gaslighting” technikát, megkérdőjelezve mások emlékeit és érzéseit. Negyedszer, szándékosan visszatartja az érzelmi támogatást és a dicséretet, amikor a másik félnek a legnagyobb szüksége lenne rá. Végül, képtelen őszinte örömet érezni mások sikerei láttán.
A hagyományos közösségi értékek szerepe felértékelődik az ilyen kapcsolatokból való gyógyulásban. A Családi Lelkigondozói Szolgálat tapasztalatai szerint azok, akik erős családi háttérrel és stabil baráti körrel rendelkeznek, könnyebben ismerik fel és határolódnak el a toxikus kapcsolatoktól. Kovács Anna szerint a hagyományos értékek, mint az őszinteség, alázat és kölcsönös tisztelet ápolása a legjobb védelem a nárcisztikus manipuláció ellen.
Az önbizalom helyreállítása hosszú folyamat, amely során vissza kell találnunk valódi énünkhöz és értékeinkhez. Ahogy Szent Ágoston írta: „Ne kifelé menj, magadba térj vissza. Az igazság az ember belsejében lakik.” A nárcisztikus kapcsolatokból kilépve nem csupán szabadságot nyerünk, hanem lehetőséget is arra, hogy újra felfedezzük emberi méltóságunk és értékünk igazi forrását.
