A közösségi médiában terjedő „fekete karácsony 2025” címkével ellátott borús jóslatok ismét elárasztják a felületeket az év vége közeledtével. Miközben a bulvármédia riasztó címekkel igyekszik figyelmet szerezni, érdemes visszatekinteni, hogyan szolgáltak a karácsonyi hagyományok évszázadokon át vigaszként és reményforrásként éppen a legnehezebb időkben. A Szent István téri Bazilika előtt felállított betlehem mellett beszélgettünk Kovács Mária nyugdíjas tanárnővel, aki elmesélte, hogyan ünnepeltek 1956 karácsonyán, amikor a forradalom leverése utáni sötétségben a családi összetartozás és a hit apró lángja jelentette a reményt.
A karácsonyi ünnepkör hagyományai mindig is a fény visszatérését ünnepelték a legsötétebb időkben. Dr. Nagy István néprajzkutató szerint „a magyar karácsonyi szokásokban kiemelt szerepet kap a világosság szimbolikája – a gyertyagyújtástól a betlehemezésig minden a sötétség legyőzését jelképezi”. Ez a szimbolika különösen fontos volt a történelmi válságidőszakokban. Láthatjuk ezt az 1848-as szabadságharc utáni időkben, a két világháború traumái közepette, vagy az 1956-ot követő megtorlás éveiben is.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia közleményében is hangsúlyozza: az egyház liturgikus gyakorlata évezredek óta a remény üzenetét hordozza, függetlenül a külső körülményektől. Az adventi koszorú fokozatosan erősödő fényei, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepe (december 8.) és maga a karácsonyi ünnepkör is azt a hitet erősíti, hogy a legsötétebb időszak után is eljön a fény.
A Hagyományok Háza idei ünnepi programsorozata is ezt az üzenetet közvetíti. Kisebb közösségekben, családi körben gyakorolt népszokások kerülnek előtérbe – a betlehemezéstől a regölésig –, amelyek a közösségi összetartozást erősítik, és a mindennapi gondokon felülemelkedve teremtenek ünnepet.
A történelmi tapasztalat azt mutatja: éppen a nehézségek idején fordulunk mélyebb értékekhez. A hagyományok nem csupán színes díszletek, hanem erőforrások, amelyek segítenek értelmezni és méltósággal megélni a jelenünket – még akkor is, ha azt olykor sötétebbnek festik, mint amilyen valójában.
