Az ünnepek elmúltával sokunk tekint aggódva a mérlegre. Szent István napja, családi összejövetelek, augusztus 20-i ünneplések – mindannyi alkalom, ahol a hagyományos magyar vendégszeretet túlzott táplálékbevitelhez vezethet. A Madarassy család, akikkel a budapesti Városligetben találkoztam, nevetve mesélte, hogyan küzdenek most a nagymama töltött káposztájának és réteseinek következményeivel.
„Az étel nálunk nemcsak táplálék, hanem a szeretet és összetartozás kifejezése,” magyarázta Madarassy Péter, miközben kislányával sétált. „Nagymamám szerint aki nem vesz repetát, az nem is szereti igazán a családot.” Ez az évszázados bölcsesség, bár kulturális értékeink fontos része, modern életmódunkkal néha konfliktusba kerül.
Dr. Kovács Erzsébet dietetikus szerint a magyar ünnepi étkezési szokások gyökerei mélyen a paraszti kultúrában rejlenek, amikor a bőséges étkezés a jólét ritka pillanatait jelentette. „Mai bőségünkben ez már más jelentést kap, de mégsem kell teljesen szakítanunk hagyományainkkal,” tanácsolja. Javaslata szerint a detoxikáció kezdődhet egyszerűen: térjünk vissza nagyszüleink egyszerűbb, idényjellegű alapanyagokhoz – több zöldség, kevesebb feldolgozott étel.
A bencés rendi Anzelm atya, aki maga is foglalkozik gyógynövényekkel, a mértékletesség keresztény erényére emlékeztet: „Testünk templom, nem raktár. A böjt hagyományában nem büntetés, hanem megtisztulás rejlik.” Az általa javasolt bodza-csalán tea nemcsak ősi népi gyógymód, hanem a magyar kolostori hagyományok része is.
Hagyományaink tisztelete és modern egészségtudatosságunk összeegyeztethető. Nem kell választanunk nagymamáink ételei és jóllétünk között – a kulcs a tudatosság és a mérték megtalálása. Ahogy Madarassy úr búcsúzóul megjegyezte: „Jövőre talán kevesebb töltött káposztát, de ugyanannyi szeretetet és ölelést kérünk majd.”
