A Szent Család ünnepén rendezett budapesti családi délután különös pillanatot hozott: harminc ember ült egymás mellett, mégis magányosan. Mindannyian telefonjaikba mélyedtek, miközben a mellettük ülő házastársak, gyermekek hiába keresték tekintetüket. Pulai Márta családterapeuta szerint ez a jelenség 2025-re már a párkapcsolati válságok első számú kiváltójává vált. „A digitális elidegenedés súlyosabb problémává nőtte ki magát, mint a klasszikus hűtlenség.”
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem friss kutatása szerint a magyar párok naponta átlagosan 4,2 órát töltenek telefonjaikkal, míg egymással mindössze 38 percet kommunikálnak. Kovács János, a kutatás vezetője elmondta: „A házaspárok 67%-a rendszeresen megszakítja a beszélgetést, hogy telefonját ellenőrizze.” Ez a „phubbing” jelenség – amikor partnerünket semmibe vesszük a telefon kedvéért – az intimitás fokozatos erodálódásához vezet. Egyre több fiatal dönt úgy, hogy „digitális böjtöt” tart: hétvégékre kikapcsolják eszközeiket.
A Családok Háza közösségi központ új programsorozatot indított „Szemtől szemben” címmel, ahol párok megtanulják újra a személyes jelenlét művészetét. „Nem demonizáljuk a technológiát,” magyarázza Tóth Katalin programvezető, „hanem helyes határokat keresünk.” A résztvevők között van Szilágyi Péter és felesége, akik házasságukat a szakadék széléről hozták vissza. „Amikor letettük a telefonokat, döbbenten fedeztük fel, mennyire elszoktunk egymás szemébe nézni.”
A hagyományos családi értékek és a technológia közötti egyensúly megtalálása korunk nagy kihívása. A digitális eszközök nem önmagukban rosszak – eszközök, melyek szolgálhatnak és uralkodhatnak is. A családi vacsorák, közös séták, vagy az esti közös olvasás újrafelfedezése nem régimódi visszalépés, hanem az emberségünk megőrzéséért folytatott küzdelem része. Ahogy Pilinszky János írta: „A szeretet nem személytelen. A szeretet: jelenlét.” És a valódi jelenléthez néha el kell engednünk azt, ami figyelmünket rabul ejti.

