A hajnali napsugarak különleges ragyogást kölcsönöznek Kovács István otthonának, ahol több mint ötezer karácsonyfadísz sorakozik gondosan elrendezett vitrinekben. A hetvenéves nyugdíjas tanár szenvedélye negyven évvel ezelőtt kezdődött, amikor feleségétől kapott egy kézzel festett üvegdíszt. Ma már gyűjteménye nemzetközi elismerést szerzett, s idén a Néprajzi Múzeum különleges kiállítást szentel kollekciónak.
„Minden egyes darab egy történetet mesél el – nem csak a karácsonyról, hanem népünk kulturális emlékezetéről is,” magyarázza István, miközben óvatosan levesz egy 1890-ből származó, filigrán angyalkát. A gyűjtemény különlegessége, hogy nemcsak az ünnepek csillogását őrzi, hanem a magyar kézművesség fejlődését is dokumentálja a 19. századtól napjainkig. A herendi porcelántól kezdve a hollóházi kerámiákon át a palóc fafaragásokig, a kollekció hűen tükrözi hazánk gazdag kézműves hagyományait.
Dr. Nagy Katalin néprajzkutató szerint a gyűjtemény páratlan kulturális kincs: „Kovács úr szenvedélye messze túlmutat egy magángyűjtő hobbiján. Általa nyomon követhetjük a karácsonyi szokások átalakulását, a népi motívumok továbbélését, sőt a technológiai változásokat is.” A szakértő kiemeli, hogy a tradicionális díszek mellett megtalálhatók a szocialista időszak sajátos darabjai is, mint a vörös csillagok vagy a traktorok, melyek a kor politikai üzeneteit hordozták.
Az idei adventi kiállításon a látogatók nem csak gyönyörködhetnek a páratlan gyűjteményben, hanem interaktív programok keretében maguk is kipróbálhatják a hagyományos díszek készítésének technikáit. „A karácsony nem csak az ajándékozásról szól, hanem az együtt alkotás öröméről, a hagyományaink továbbadásáról is,” mondja Kovács István. „Amikor egy gyermek először készít mézeskalácsdíszt vagy szalmacsillagot, nemcsak kézügyességet tanul, hanem kapcsolódik ősei világához is.”
A különleges gyűjtemény nemzetközi figyelmet is kapott: a Smithsonian Magazine a világ tíz legjelentősebb karácsonyi gyűjteménye közé sorolta, és jövőre vendégkiállításon mutatják be Bécsben is. Ahogy István fogalmaz: „Ezek a törékeny díszek erősebb köteléket jelentenek, mint gondolnánk. Összekötnek múltat és jelent, generációkat és kultúrákat, emlékeztetve arra, hogy a szépség és az ünnep iránti vágy minden emberben közös.”
