A Szent Család templomában állok, ahol a karácsonyi vigília készülődése zajlik. Körülöttem önkéntesek díszítik a betlehemet, miközben a kórus az éjféli misére gyakorol. Közöttük van Kovács Anna, négygyermekes édesanya, aki huszonöt éve minden decemberben itt szolgál. „A gyermekeim itt nőttek fel, megtanulva, hogy karácsony nem csupán ajándékokról szól, hanem Krisztus születésének misztériumáról,” mondja, miközben gondosan elhelyez egy pásztorfigurát.
A 2025-ös karácsony különös fénytörésben érkezik. Miközben a Váci utca kirakataiban már november közepétől villognak a fények, és a plázákban fogyasztási láz tombol, sokak számára a karácsony eredeti üzenete halvány emlékké fakult. A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb felmérése szerint a magyarok 82 százaléka ünnepli a karácsonyt, de csupán 36 százalékuk kapcsolja össze vallási tartalommal. Mégis, csendes ellenáramlat is megfigyelhető: növekszik azok száma, akik mélyebb jelentést keresnek az ünnepben.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem valláskutató csoportjának tanulmánya rámutat: a fogyasztói társadalom zajos ünneplése mögött erősödő vágy tapasztalható a transzcendens felé. Dr. Nagy Márton vallásszociológus szerint: „A materializmus nem elégíti ki a lélek mélyebb szomját. A családok egyre tudatosabban fordulnak olyan hagyományok felé, amelyek generációkat kötnek össze és túlmutatnak a pillanatnyi élvezeten.”
Ezt tapasztalom Szegeden is, ahol a Dóm téri betlehemes játékra idén rekordszámú család jelentkezett. A Szent Gellért plébánia adventi műhelyeiben gyertyát öntenek, koszorút fonnak, és közösen készülnek. Bálint atya, a közösség plébánosa szerint „a kézzel készített ajándék, a közös készülődés és a liturgikus ünneplés olyan élményt ad, amely a lélekig hatol, szemben a boltban vásárolt élményekkel.”
Az ősi liturgikus szokások – mint a Rorate misék, a betlehemezés vagy a karácsonyi böjt – újrafelfedezése nem nosztalgikus visszafordulás, hanem eleven válasz arra a hiányérzetre, amelyet fogyasztásközpontú kultúránk nem képes betölteni. A karácsony eredeti jelentése – Isten emberré válása – örök híd a véges és a végtelen között, emlékeztető, hogy az emberi méltóság és szeretet nem piaci termék, hanem a teremtettségünkből fakadó valóság.
