A Szentendrei Advent ünnepén találkoztam Kovács Máriával, aki öt gyermek édesanyjaként minden decemberben különleges rendszert alkalmaz családi békéjük megőrzésére. „Az ünnepi őrületben könnyen elveszítjük azt, amiért egyáltalán ünneplünk – a szeretetet és az együttlétet,” mondja, miközben a kézműves vásárban gyermekeivel mézeskalácsot díszítenek.
A 2025-ös karácsonyi szezon különösen próbára teszi a magyar családokat. A Családkutatási Intézet felmérése szerint a megkérdezettek 78%-a érzi úgy, hogy az ünnep előtti időszak több stresszel jár, mint örömet hoz. A közösségi média által gerjesztett tökéletesség-kényszer, az ajándékvásárlás terhe és a családi összejövetelek feszültségei sokakat kimerítenek. Pedig a karácsony lényege éppen a lelassulás és egymásra figyelés lenne.
Bálint Atya, a máriaremetei templom plébánosa arra emlékeztet: „A valódi ünnep nem a külsőségekben rejlik. Az advent eredeti jelentése a várakozás, a belső felkészülés ideje.” Javaslata egyszerű: minden családban legyen naponta legalább tizenöt perc, amikor kikapcsolják az elektronikus eszközöket és csak egymással foglalkoznak. Ez az „adventi csend” segít visszatalálni az ünnep lényegéhez.
A hagyományok modern újraértelmezése is segíthet. Takács Júlia családterapeuta szerint nem kell mindent a nagyszülők módján csinálni, de fontos, hogy minden családnak legyenek saját rituáléi. „Egy közösen elkészített adventi naptár, ahol nem csak csokoládé, hanem közös élmények is várnak a gyerekekre – például egy esti mese, közös sütés vagy séta – értékesebbé teszik az ünnepvárást.”
A túlköltekezés helyett az időadományozás lehet az idei karácsony válasza a fogyasztói társadalom kihívásaira. Egy közös társasjáték, egy családi koncertlátogatás vagy akár egy felajánlott délután, amikor a gyerekekkel csak azt csináljuk, amit ők szeretnének – ezek az ajándékok időtállóbbak minden tárgynál.
Az ünnep igazi ajándéka végül az együtt töltött minőségi idő lesz. Ahogy Kovács Mária is megfogalmazta: „A legszebb karácsonyi emlékeinket soha nem a tökéletes dekoráció vagy a drága ajándékok adják, hanem a pillanatok, amikor valóban jelen voltunk egymás életében.”
