Az adventi koszorún már mind a négy gyertya lángja táncol, miközben az utolsó mézeskalácsot is kisütöttük. A december 24-i Szenteste, amikor szinte megáll az idő Magyarországon. Tegnap még zsúfolt bevásárlóközpontok, ma pedig templomok és családi otthonok csendje. Bálint Józsefné, 87 éves szigetszentmiklósi nagymama emlékeztet: „Régen nem volt ajándékozás, csak a templom, a közös éneklés, és az éjféli mise varázsa. Mégis gazdagabbnak éreztük magunkat.”
A Szenteste különleges helyet foglal el a magyar kultúrában, ahol a keresztény hagyományok és a népi szokások évszázadok óta összefonódnak. A karácsonyi ünnepkör központi eseménye egyszerre vallási és családi ünnep, amely a szeretet és az összetartozás jelképévé vált. A Katolikus Egyház liturgikus gyakorlatában ez az este Jézus születésének előünnepe, amelyet a legtöbb családban közös vacsora, ajándékozás és a karácsonyfa körüli együttlét tesz teljessé.
A Magyar Néprajzi Múzeum 2025-ös „Karácsony a Kárpát-medencében” című kiállítása rávilágít, hogy vidékenként eltérő hagyományok élnek ma is. Az Alföldön a diós és mákos bejgli mellett a hal kerül az ünnepi asztalra, míg Erdélyben a töltött káposzta szerepel a menüben. Egyes településeken még ma is járnak betlehemesek, házról házra hirdetve Jézus születésének örömhírét. Ezek a szokások nemcsak színes folklórelemek, hanem közösségteremtő erővel bírnak.
Dr. Kovács Gergely néprajzkutató szerint „a Szenteste rituáléi biztonságot nyújtanak egy bizonytalan világban. Az ismétlődő cselekvések, az ünnepi liturgia, a generációról generációra öröklődő családi szokások mélyebb jelentést adnak az ünnepnek, mint puszta fogyasztási alkalom.”
A technológia korában is megmaradt a Szenteste bensőséges jellege. Bár sok család videóhíváson keresztül kapcsolja be a távolban élő szeretteit az ünneplésbe, a közös éneklés, a beszélgetés, és az egymásra figyelés továbbra is központi helyet foglal el. Talán éppen az állandó online jelenlét teszi még értékesebbé ezeket a valódi találkozásokat.
A hagyomány nem múzeumi tárgy, hanem élő gyakorlat, amely minden generációval újjászületik. A Szenteste szépsége abban rejlik, hogy miközben ősi mintákat követ, minden családban egyedi módon teljesedik ki. Az ünnep fénye akkor ragyog legszebben, amikor a múlt értékeit a jelen szeretetében éljük meg.
